Mivel a város apránként lehűl,
Aggódni kezdek érted, hisz mindig könnyen megfáztál.
Mikor a téli illatok szálltak felém,
Látni szerettelek volna...
Fájdalmas érzés volt, mely lassan csordultig töltött.
De minél inkább fájt, annál inkább küzdöttem.
Volt egy álmunk, melyet "holnapnak" hívtunk...
Tovább kell élnünk.
Ismét magányos vagy, és nem tehetsz semmit.
Mindegy mit teszek, mindegy hol vagyok...
Elrohanok érted!
Csak dobd el a közönséges szavakat,
Nincs rájuk szükségem, ha te velem vagy.
Mindössze ennyire vágyom.
Vajon havazni fog ezen a télen?
Aznap, mikor teljesen eláztunk,
A hóban játszottunk, mely mindent körülölelt,
Bár megkérdőjeleznek, bár fogunk veszíteni,
Tovább fogunk sétálni abba a napba, mit "holnapnak" hívunk.
Ismét magányos vagy, és nem tehetsz semmit.
Mindegy mit teszek, mindegy hol vagyok...
Elrohanok érted!
Csak dobd el a közönséges szavakat,
Nincs rájuk szükségem, ha te velem vagy.
Mindössze ennyire vágyom.
Míg mi megőrizzük a fontos dolgokat,
Mások észre sem veszik őket.
Még ha úgy is tűnik, hogy végül egyedül maradsz, hidd el, minden rendben lesz.
Egy nap ismét elérnek a hatalmas hullámok...
De az összes erőm felhasználva foglak megvédeni!
Túllépünk az időn, az emberek áramlatán,
Még ha meg is szeretnél állni, én itt leszek!
Még ha rettegsz is az aggodalomtól, összehúzódsz a félelemtől,
Még ha majdnem fel is adod a hited,
Én továbbra is rólad fogok énekelni...
Hisz ez az én mindenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése