Felszáradó lábnyomaink,
A holdfény, mely megszínezi bőrünket...
A hideg kezeid,
Fel tudnál hagyni a habozással, még hajnal előtt,
Hogy ne kelljen elhagynod engem?
Okot keresek , hogy hihessek a holnapban.
Valami megtört benned...
Most, minden olyan torznak tűnik...
Még mindig tudsz mosolyogni, ugye?
Tarts a karjaidban!
Így nem felejthetek...
Egy nap...a hangom nem ér el többé...
Úgy tűnik, lábnyomaink eltűnnek az zuhogó esőben...
Egymásba folynak, míg el nem vesznek.
Tarts szorosan a kezem!
Ez, most önmagában elég...
Ez az egyetlen fény, mely miatt bízom benned.
Tarts a karjaidban!
Így nem felejthetek...
Egy nap...a hangom nem ér el többé...
Nem fogom kinyitni az esernyőm, még ha zuhog is.
Mert pont ennyire vagyok szomorú.
Szeress!
Még ha a törékeny szívem meg is áll...
Zuhanunk, miközben a fényt kutatjuk...
Végül egyé válok az árnyékoddal.
Ne feledd...ez nem a vég.
Érdekes, ahogy a dalról beszélnek. Kifejezetten érdekes. Így végig olvasva furcsa hallani. Ruki..ahogy a szövegeiről beszél... élvezet hallgatni. Nagyon jó elképzelései vannak, és igen különleges világban él ő... És ezt csak pozitív értelemben gondolom.
VálaszTörlésEzért szeretem, mikor japán nyelven ír^^
Aoi pedig... Inkább nem idézem Dia szavait:D
De mondjuk "van mire...XD"
Tudod kíváncsi vagyok mit szóltok holnap mikor előadok ismételten valamit a nagy sztártól XD kiemelkedő bölcsességet mondok nektek h szavaival éljek XD majd csak figyelj holnap!!! XD
VálaszTörlés