Vigyél el...
Az órámra pillantok...
Ahogy mindig, a mély csend rám talál.
A zakatoló vonat messze sodor.
Abban a hitben élek, hogy a következő "valaki" hamarosan eljön, ha ez a "valaki" eltűnik.
Mikor kinyitom a szemem...
Ismét egyedül fogok sétálni, mint tegnap is.
Ez nem nagy dolog...
Félek találkozni veled.
Egyedül sétálok át az emlékeimen.
Neked is ennyire fáj?
Leszel te az első, aki utánam néz?
Előtted álltam... és tudom... nem jutottam túl rajtad.
Az árnyék előttem sétál, és szólongat.
Egy keskeny utca sarokig vezetett.
Még mindig tisztán látom a két alakot, ahogy itt álltak.
Bárki láthatja, milyen gyönyörűek együtt.
Tényleg boldognak tűnnek.
Mikor kinyitom a szemem...
Ismét egyedül fogok sétálni, mint tegnap is.
Ez nem nagy dolog...
Félek találkozni veled.
Egyedül sétálok át az emlékeimen.
Ha vissza tudnék menni az időben...
Nem osztoznék az emlékeinken,
Nem sétálnék a másik irányba.
Nem vagyok túl rajtad...
Nem vagy mellettem...
De még mindig bennem élsz...
Az ég ragyogóan tiszta...
De a szemeim esőfelhők takarják.
Az emlékeim szomorúak...
Emlékeztetnek, hogy mindez csak a múlt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése