Senki sem tudja, ki is vagyok valójában.
Soha nem éreztem még ilyen ürességet...
Ha szükségem lesz valakire,
Ki fog eljönni, hogy megvigasztaljon, és erőt adjon?
Mind a sors csónakjában hánykódunk
A hullámok folyton ostoroznak, és nem menekülhetünk.
De ha valaha is elvesznénk az úton,
A hullámok átsodornak majd egy új napba.
Fellélegzem egy távoli helyen
Olyan, mintha láthatatlan lennék...
Azt hiszem a sötétbe vesztem...
De egyedül nekem van bekötve a szemem.
Imádkozom, és várok egy új napra
Míg a hajnal fénye fel nem ragyog a tengeren.
Senki sem tudja ki is vagyok valójában.
Talán egyszerűen nem is érdekel senkit.
De, ha szükségem lesz valakire,
Tudom, te követsz majd, és erőt adsz.
Az emberek szíve változik, szeretnének szabadok lenni.
A Hold még mindig egy újabb időszakba sodorja a csónakot.
Mindig, mikor az arcodra pillantok
Az óceán a szívemig húzódik
Erőt adsz, hogy meghúzzam az evezőket...
És nemsokára a partot is megpillantom.
Oh, látom a partot...
Mikor fogom megpillantani a partot?
Szeretném, hogy tudd ki is vagyok.
Nem gondoltam, hogy valaha így fogok érezni valaki iránt.
Ha szükséged lesz valakire,
Követni foglak, és erőt adok majd.
Az út folytatódik, még ha nyugodt napok is következnek
A Hold még mindig egy újabb időszak felé sodorja a csónakot.
Imádkozom, és várok egy új napra.
Míg a hajnal fénye meg nem csillan a tenger felszínén.
Mindig, mikor az arcodra pillantok
Az óceán a szívemig húzódik
Erőt adsz, hogy meghúzzam az evezőket...
És nemsokára a partot is megpillantom.
Mind a sors csónakjában hánykódunk
A hullámok folyton ostoroznak, és nem menekülhetünk.
De ez is egy gyönyörű utazás, nem?
Mindegyik egy gyönyörű utazás, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése