Viszlát szomorú emlékek!
Bár elváltunk egymástól...
Szeretném hinni, hogy egyszer találkozunk,
Mikor mindkettőnk álma valóra válik.
Mezítláb sétálgattunk a hullámtörőkön
Ha ismét találkozunk, egyikünk sem kérdez majd semmit.
Elengedtem az inged szélét
És valahogy már tudtam...
Az álmom, mit csak neked meséltem el,
Már olyan közel van...
Akkor miért nem vagy velem?
Mikor ennyire el szeretném mesélni?
Nem forgathatom vissza az időt...
De imádkozom.
Viszlát szomorú emlékek!
Bár elváltunk egymástól...
Szeretném hinni, hogy egyszer találkozunk,
Mikor mindkettőnk álma valóra válik.
Ha vágytól telve rohansz,
És rám találsz...
Repítsd a virágokat az ég felé
Köszönj újra.
Hirtelen magadhoz húztál,
Hogy megvédhess a közeledő autótól,
Ez volt az utolsó kedvesség, amit nekem adtál.
Most...ez valahogy fájdalmas emlékké vált.
Féltettem a barátaim, hisz nem tudtam abbahagyni a sírást.
Mit figyelsz most, mikor ilyen messze vagy tőlem?
Az idő olyan kegyetlen...
Egyszerűen tovább megyek...
Viszlát szomorú emlékek!
Bár elváltunk egymástól...
Szeretnék hinni az álmomban,
Mint a madarak, mik keresztülszelik az eget,
Meleg szavakra van szükségem, mik felolvasztják fagyos szívem..
Egy csokorba szedném őket, és ismét köszöntenélek...
Nem tudom visszaforgatni az időt
De még imádkozom...
Viszlát szomorú emlékek!
Bár elváltunk egymástól...
Szeretném hinni, hogy egyszer találkozunk,
Mikor mindkettőnk álma valóra válik.
Most egyedül sétálok...
Emlékezz a szemeimre...
Szeretném hinni hogy álmaink egyszer találkoznak...
Ha vágytól fűtve rohansz, és rám találsz,
Hajítsd a csokrot az ég felé,
És köszönts újra.
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése