A szél egy távoli helyen született, és messzire utazott
Megváltoztatva az évszakot a szülővárosunkban.
A táj változását figyelem, a busz ablakán át.
Ahogy visszanézek, látom, még mindig integetsz.
De egyszer el fogsz tűnni, ha elérem a kanyart.
Egész évben melletted voltam.
Az álomba illő napok emlékeit elcsomagoltam a táskámba, miközben elpityeredtem.
A reggelen, mikor elmentem, ígéretet tettünk,
Egyszer még találkozunk, és mosolyogva üdvözöljük egymást.
Ígéretünk a szívünkbe zártuk.
Egy idő után magasabb lettél nálam.
A fotó albumomban nézegetem a képeket, miken egymás mellett nevetgélünk,
Nem azért sírok mikor visszanézek, mert olyan szomorú vagyok,
De a gyönyörű emlékeket átjárja a gyengédség.
Soha nem akarok megfeledkezni róluk...
Az út melyen rohanok, a reptér felé vezet.
Felnézek a kék égre...
De továbblépek a holnapba...
A reggelen, mikor elmentem, ígéretet tettünk,
Nem adjuk fel.
Harcolni fogok az álmaimért, és a kezedbe adom a stafétabotot...
Melletted a tavasz, a nyár, az ősz és a tél...
Az álomnapok emlékeit elcsomagoltam a táskámba, miközben elpityeredtem.
A reggelen, mikor elmentem, ígéretet tettünk,
Egyszer még találkozunk, és mosolyogva üdvözöljük egymást.
Ígéretünk a szívünkbe zártuk.
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése