~Inkább bánom meg százszor is amit megtettem...mint hogy amiatt keseregjek, amit nem.~


-

2 megjegyzés:

  1. Unknown2012. május 11. 21:23

    helyes :)
    Merd megtenni amit szeretnél mert ha csak téblábolsz akkor végül ara eszmélsz fel hogy már elillant.
    Bárcsak ilyen egyszerű lenne..

    VálaszTörlés
  2. Manami2012. május 12. 15:33

    Én... azt hiszem, ez ilyen könnyű is. Nem arra gondolok, hogy " szeretnék kijutni Japánba", mert valljuk be, nagyon sokan vágynak erre, de keveseknek( szinte senkinek sem) sikerül. Nem, nem erre gondoltam. Inkább... a hétköznapokra, hisz azokban élünk. Legyen bármi, amit meg akarok tenni... mostantól inkább megteszem, nem akarom többé azt érezni, hogy " Ó, Istenem, nem hiszem el... miért nem csináltam, miért nem mondtam, miért nem szólaltam meg?" Ez nem lesz többé... lehet, hogy hülyeség a dolog, de szeretnék mindet úgy felfogni, hogy " legalább megpróbáltam." Többé, nem szándékozok várakozni a nagy lehetőségekre, azt hiszem se erőm, se türelmem. Ha továbbra is ezeket kergetem, akkor nem jutok el sehová. Pont ahogy eddig sem tettem semmit sem...
    Mostantól,megpróbálok úgy élni, ahogy NEKEM tetszik, nem pedig úgy, ahogy másoknak. Mindenkinek meg lesz a véleménye erről, de magasról teszek rá, hogy őszinte legyek... nem sokaknak fog tetszeni, ebben már most biztos vagyok...
    De... már nem vagyok kisgyerek... nem akarom, hogy bárki beleszóljon a dolgaimba... Ha pofára esek, akkor majd felkelek... lehet, hogy fetrengek majd a földön egy ideig, de ÉN, a SAJÁT lábamon megyek majd tovább. És nem, nem nagy dogokra gondolok... olyan nincs is az életemben. Ez lehet, hogy iszonyatosan "drámaian" hangzik, mintha milyen hatalmas döntéseket kellene hoznom az életben... De ez közel sincs így. Itt állok, és semmim sincs... Akkor milyen nagy döntésekről hadoválnék? Természetesen semmiről...
    De az életem nem csak ilyenekből áll. Ki tudja, melyik apró lépésem mit vonz maga után? Én ezekre gondolok. Nem vágyok többé semmire, csak hogy végre a saját lábamra álljak, saját erőből! Nem az, hogy jajj ez, meg jajj az... hogy kiutazok Japánba, meg ezt fogom csinálni, meg azt...
    Lehet, hogy megvalósul, mert miért ne? Csak többé, nem szeretnék levegőből várat építeni. Szeretnék biztos talpon állni, és realistaként értelmezni a dolgokat. Ez nem azt jelenti, hogy pesszimista lennék... De ha őszinte akarok lenni... akkor nem fogok Japánban lakni...:D Valószínűleg soha. Legalábbis, ha úgy állok a dolgokhoz, ahogy addig...

    Nekem örökre ez lesz majd a kis álmom, és ezen senki sem változtathat... én magam sem, még ha akarnám... akkor sem:) Hosszú évek óta, álmodozok róla, akár egy kisgyerek, és ami ezt illeti, soha nem is fogok felnőni.
    De... ha meg akarom valósítani, akkor nem várakozhatok... fognom kell magam, és nekiállni a dogoknak. Mert eddig otthon üldögéltem, és siránkoztam... Ennél szánalmasabb dolgot el sem tudtam képezni... MÉGIS, ezt tettem...
    Pedig semmi sem fog az ölembe hullani... Majd, ha esetleg teszek is érte...
    De erre is lusta voltam, hogy őszinte legyek. DE! Nem fordul elő többé...
    Könnyű volt mindent a sulira, meg az érettségire, meg a családra fogni...Mert ezt csináltam! Kerestem a kifogásokat, amiket még magam is elhittem... Aztán most meg ég a pofám, hogy mekkora egy idióta voltam, mennyi mindent elvesztegettem... Legfőképp rengeteg időt! Ha akarok valamit, akkor tennem is kéne érte...
    Annyi a lényeg, hogy ha akarok kezdeni magammal valamit, akkor kezdek is.
    Nos, ez egy kicsit hosszúra sikerült, de hát így se azt fejeztem ki, amit akartam:) No mindegy, te egy kódfejtő vagy, majd csak megérted mit akarok nyöszörögni...:D
    Én így látom a régi önmagam, ( a mostaniról inkább nem is szólnék), és ilyennek szeretném látni a jövőbeni énem! Többé soha, de soha nem hátrálok meg... Azzal azt hiszem... végeztem^^

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

 Sziasztok! Ahogy láthattátok, az utóbbi pár napban (ismét) nem fértetek hozzá a yt. csatornám videóihoz, se a blogomhoz. Erre egy ismerősöm...