Manami's life

És megint, megint az a rohadt érzés... Miért van ez? "Mennem kell, tennem kell valamit."
Mióta le kellett mondanom arról, amiért évekig küzdöttem, egyszerűen nem találom a helyem. Itt vagyok, boldog vagyok...de valami mégis hiányzik, üresen kong... Nem tudom feladni... folyamatosan küzdök... önmagammal, és a külvilággal is. Folyamatosan hallom, hogy feleslegesen vágyakozok... és én is jól tudom, igazuk van. " Ez örökké egy szép HOBBI lesz." Tudom, hogy igaz... tisztában vagyok vele...de valami ott sikít a belsőmben: " Hallgassatok! Hogy mondhatjátok ezt nekem?!"
 Az álmok soha nem múlnak el... talán csak mi félünk a csalódástól, és lebeszéljük magunkat... de attól még mélyen belül ott maradnak, és örökké azt suttogják, hogy gyávák vagyunk.
" Betesszük, őket egy fiókba...amit néha-néha kinyitunk. Mindig egyre nehezebb visszazárni... de megtesszük, hisz tudjuk, nem tehetünk azt amit akarunk."
Félek, én is ilyen leszek... ez együtt jár azzal, hogy felnövünk? Lemondunk dolgokról, mások miatt... vagy csak mert gyávák vagyunk? Hát akkor beintek ennek a szemét világnak! Akkor is meg fogom tenni, bármi is kerüljön az utamba! Ha nem mehetek be az ajtón, hát beugrok az ablakon!
Nem érdekel mennyi időbe kerül, vagy mit kell megtennem érte... végül én fogok nyerni.

"I am the son and the heir
Of a shyness that is criminally vulgar
I am the son and heir
Of nothing in particular

You shut your mouth
How can you say
I go about things the wrong way?
I am a human and i need to be loved
Just like everybody else does"