El akarom pusztítani a jelent
Szeretnék ragaszkodni a jelenhez
Nem értem önmagam...
Persze tudom jól, nem vagyok rá képes...
Még ha el is rejtőznék egy ismeretlen városban...
Csak a jelenre gondolnék, ami elszáll az ablakomon keresztül.
Szeretnék elmenekülni az érzelmeim elől
De mielőtt megtehetném, ismét csak kifogásokat keresztezik az utam.
Ha továbbra is a törött emlékeim követem
Még, ha vissza is mehetnék az időben,
Csak egy gyerek lennék.
Azért születtem, hogy felnőjek...
Az univerzumban, amit gyerekként képzeltem...
Egy kisgyerek vagyok, sírni szeretnék...
A fájdalom az ami visszatart.
Nem is olyan rossz...
Ha az élet egy harc...
Akkor nem tehetünk semmit, valaki veszít, valaki nyer.
Mindössze ennyit tudok...
A szívem hevesen ver, nem tűri a korlátokat, melyeket a holnap útja vet rá.
Számomra ez egy igazi megrázkódtatás... szeretnék sírni.
Szeretnék egyenesen élni...
Mindössze egyenes életet szeretnék.
Mint egy gyermek.
Azért születtem, hogy felnőjek...
Az univerzumban, amit gyerekként képzeltem...
Egy kisgyerek vagyok, sírni szeretnék...
A fájdalom az ami visszatart.
Nem is olyan rossz...
Nem akarom, hogy mások szavai fájdalmat okozzanak...
Nem akarom, hogy félrevezessenek.
A holnap is biztosan ragyogó...
Nem számít, ha nem tudok visszatérni a gyermekkoromba...
De félek a holnaptól...
De már az úton állok, nem fordulhatok vissza!
Azért születtem, hogy felnőjek...
Az univerzumban, amit gyerekként képzeltem...
Egy kisgyerek vagyok, sírni szeretnék...
A fájdalom az ami visszatart.
Nem is olyan rossz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése