Sokat fogok még sírni, de később elfeledem majd a könnyeim.
Ahogy a vonat elhagyta a megállót,
Önmagam figyeltem az ablakban,
És feltört bennem ez az elviselhetetlen érzés...
Voltak dolgok, miket soha nem ismertünk volna, ha nem beszéltük volna meg, igaz?
Az állomáson állva, még mindig integetsz...
Az igazság az, hogy már akkor szerettem volna visszafordulni, és visszakapni azokat a napokat.
Azon napok ragyogása... olyan akár a nyári ég csillagai.
De nem lehet minden tökéletes...
Nem a dolgok kinézete változtat meg...
És, bár a jövő még képlékeny, de azt hiszem, ez így van rendben.
Ha csak egy röpke pillanatra is visszamehetnék az időben...
Azt hiszem túlléphetnék rajta.
De már túl messze van ahhoz, hogy láthassam.
Ha ezt folytatom, csak beárnyékolom a csodás emlékeim...
Azon napok ragyogása... olyan akár a nyári ég csillagai.
De nem lehet minden tökéletes...
Nem a dolgok kinézete változtat meg...
És, bár a jövő még képlékeny, de azt hiszem, ez így van rendben.
Biztosan tudom, semmi sem változik meg egy szempillantás alatt.
És, hiába vagyok tisztában azzal, hogy már régen késő, hogy ilyenekkel foglalkozzak,
De úgy érzem, nem tudok változni...
"Majd leszállok a következő állomáson..."
Azon napok ragyogása... olyan akár a nyári ég csillagai.
De nem lehet minden tökéletes...
Nem a dolgok kinézete változtat meg...
És, bár a jövő még képlékeny, de azt hiszem, ez így van rendben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése