"A kék ég még mindig ugyanolyan, egy magányos rejtély
Úgy tűnik magában rejti a szomorúságot, a keserűséget... mindent.
A Hold ragyog, majd az éjszaka utat enged a hajnalnak
Nemsokára felragyog a nap.
A mosoly egy gyönyörű dolog, még ha csak tetteted is.
Csak a könnyek... csak a könnyeim igaziak.
Remélem egyszer még találkozunk...
és akkor képes leszek rád mosolyogni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése