Legyen már nyár...
Élni... biztosan sok erőt igényel.
A tény, hogy szilárdan állok a lábaimon, jelent valamit!
Te, ki sok szeretetbe vagy csomagolva,
Szomorúan állsz, rejtegetve ragyogó könnyeidet.
A párás nyári hőségben
Kint nevetgéltünk, és görögdinnyét ettünk,
És a szívem, mely olyan hideg volt mint a jég,
Gyengéd és légy lett.
A halálhoz... bizonyosan sok bátorság kell
Nekünk különleges bátorságunk volt, hisz szembe tudtunk nézni bármivel.
Ahelyett, hogy hálásak lennénk, a gondolatra, hogy van valamink,
Nyugodtan legyünk szomorúak, ha hibázunk!
És bármi is történt, mi itt leszünk egymásnak, és barátként vigyázunk a másikra.
A hűvös nyári naplemente, mosolygott ránk, miközben hátunk simogatta.
Nézz fel az égre!
Holnap már biztosan képes leszel mosolyogni.
Biztos vagyok benne, hogy a kabócák, mik nyáron ciripelnek, azt sírják: melegem van!
Kiabáld, teljes tüdőből: Élek!
Ez a bizonyítéka annak, hogy itt élsz!
A párás nyári hőségben
Kint nevetgéltünk, és görögdinnyét ettünk,
És a szívem, mely olyan hideg volt mint a jég,
Gyengéd és légy lett.
Még ha találok is valami értékeset
Még mindig itt várok.
Rád...rád...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése