Az idő, amit nem forgathatunk vissza... Az érzések, melyek már összeomlottak... Ha megragadnám őket, darabjaikra hullanának kezeim között. A folyamatosan hulló nyönnyeim miatt, Még mindig hátrafelé tekintek.
" Ne hagyj el!" Ezt az egyszerű mondatot... Miért volt olyan nehéz akkor kimondani? " Maradj velem!" Ezt az egyszerű mondatot... Vajon miért olyan nehéz kimondani?
Az emlékek törmelékeik töltik fel testem... Egyre üresebb leszek... Mindegy mennyire próbálkozok, semmi sem használ. A vágy, hogy szorosan ölelj... Még, ha tudom, is hogy hosszú időbe telik... nem tudok vissza fordulni.
" Ne hagyj el!" Ezt az egyszerű mondatot... Miért volt olyan nehéz akkor kimondani? " Maradj velem!" Ezt az egyszerű mondatot... Vajon miért olyan nehéz kimondani?
Az elválás szavai.. A fáradtság szavai... Ezek a szavak megmosolyogtatnak, majd könnyekre fakasztanak. Akár egy hazugság... Képes leszek úgy élni, mintha mi sem történt volna?
Annyira, átkozottul nehéz elengedni téged! Tudod, hogy nem vagyok rá képes... Nem, nem tudom megtenni...
" Ne hagyj el!" Ezt az egyszerű mondatot... Miért volt olyan nehéz akkor kimondani? " Maradj velem!" Ezt az egyszerű mondatot... Vajon miért olyan nehéz kimondani?
Te, ki így hagytál el... Még mindig emlékszem rád. Ha meg is ragadnálak, darabokra hullanál a kezeim között. Még mindig itt vagy... Várok rád... Ezen a helyen, ahol nincsenek üres emlékeim rólad.
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Miért utálom a BTS-t? Ez nagyon érdekes kérdés, amit már vagy százszor felvetettek nekem. Eddig nem igazán óhajtottam válaszolni, de m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése