Egy cetlit hagytál a tankönyvemben, amit kölcsön adtam: Tavasszal meglátogatlak.
Egy kicsit magányos vagyok, mert nagyon rég nem láttuk egymást.
Nem számítottam semmire, mégis folyton a telefonomra pillantottam.
Rosszul érzem magam.
Miért ilyenek a dolgok?
Olyan keményen próbálkozok.
Hol vannak a válaszok?
Úgy töltöm az életem, hogy nem tudom mit kéne tennem.
Sírok, de talán erősebbé válok, ha szembenézek a dolgokkal.
Jól leszek, minden jóra fog fordulni.
Jobban érzem magam, ha meglátom az emailed.
Nemsokára tavasz lesz...
De még mindig nem tudom, hogy mondjam el mit is érzek.
Elfelejtetted az ígéreted? Már tavasz van!
Így fogunk tényleg elszakadni?
Elpirulok, ha eszembe jut a kezed melegsége
Mikor megérintettem kézfejed a parkban a padon.
Semmi sem a tervek szerint alakul!
Egyre nyugtalanabb leszek, de lehet, hogy megváltozik a hangulatom, ha kinyitom az ablakot.
Mit csinálsz most? Hallani szeretném a hangod.
Ha felhívsz, bátorságot adsz nekem.
Nemsokára tavasz lesz...
De még mindig nem kérdeztem, hogy érzed magad.
Egyre jobban aggódom, a felnőtté válás miatt.
Mellettem fogsz maradni?
Úgy töltöm az életem, hogy nem tudom mit kéne tennem.
Sírok, de talán erősebbé válok, ha szembenézek a dolgokkal.
Jól leszek, minden jóra fog fordulni.
Jobban érzem magam, ha meglátom az emailed.
Nemsokára tavasz lesz...
De még mindig nem tudom, hogy mondjam el mit is érzek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése