Mikor nevettél, nekem is mosoly kúszott az arcomra, míg egymás kezét fogtuk.
Ha tudtam volna, hogy kezeink egyszer elengedik egymást, elmondtam volna:
Hé, szeretlek, köszönöm.
A fehér iskola ablakából a te hátad kerestem
Reméltem, hogy pillantásunk találkozik egy pillanatra
Sétáljunk vissza együtt az állomásra
A hangom egy pillanatra megremeg
Szégyellős voltál, gyorsabban beszéltél a sokásosnál
A radírod az egyenruhám zsebében pihent
A folyosók, melyeken számtalanaszor sétáltunk... a megszokott napok...
Nem akarom elfeledni ezeket a dolgokat.
Mikor nevettél, nekem is mosoly kúszott az arcomra, míg egymás kezét fogtuk.
Ha tudtam volna, hogy kezeink egyszer elengedik egymást, elmondtam volna:
Hogy örökké, örökké szeretni foglak.
Összetoltad padjainkat, ha otthon felejtettem a könyvemet, és elém csúsztattad a tiédet.
Amikor közelről láttam a mosolyod, a betűk a táblán, elhalványultak.
A naplemente felhői, a csengő hangja...
Bár az osztálytársaimmal vagyok, és jól érezzük magunkat,
Valahogy magányosnak érzem magam...
Ha nem találkoztam volna veled, nem érezném ezt a szomorúságot.
Ha tudtam volna, hogy kezeink egyszer elengedik egymást, elmondtam volna:
Hogy örökké, örökké szeretni foglak.
A nap, mikor először találkoztunk...
A nap, mikor először beszélgettünk...
A melegség, mely kezedből áradt, mikor először fogtad meg a kezem.
A fájdalom a szívemben...
Nem akarom elfeledni ezeket a dolgokat.
Nem akarom efeldni.
Mikor nevettél, nekem is mosoly kúszott az arcomra, míg egymás kezét fogtuk.
Ha tudtam volna, hogy kezeink egyszer elengedik egymást, elmondtam volna:
Hé, szeretlek, köszönöm.
delightful :)
VálaszTörlésThis is what I feel. :)
VálaszTörlés