Az igazi fájdalomhoz nem társulnak könnyek. Nincs ami könnyíthetne rajta.
-

5 megjegyzés:

  1. Unknown2012. január 27. 0:16

    „Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:
    - Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani
    (csak gondoltam megosztom veled)

    VálaszTörlés
  2. Unknown2012. január 27. 0:19

    Az életben nincs minden úgy, ahogy mi szeretnénk! Sokszor másként történnek a dolgok, de van olyan, h mázlink van és minden úgy történik, ahogy mi szerenénk. Ha nem úgy történnek a dolgok, azt is el kell fogadnunk és tovább kell lépnünk még akkor is, ha az nehéz és fájdalmas.
    (oké lehet h az este hatása de ilyen kedvem van és kivel osszam meg ha nem veled)

    VálaszTörlés
  3. Manami2012. január 27. 19:19

    "Semmi sem tart örökké. Eljön az idő amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk, búcsút mindentől, amit magától értetődőnek tartottunk. Búcsút azoktól, akiről azt hittük sosem hagynak el. És mikor végre ezek a változások végre szemet szúrnak, mikor az ismerős távozik és az ismeretlen átveszi a helyét, mi mindannyian csupán annyit tehetünk, hogy így köszöntjük: Isten hozott!"

    VálaszTörlés
  4. Aphroditesk2012. február 5. 20:02

    "I will never be scared
    Never ever die
    I want to lose my mind to the end of the world
    Don't look back and down
    Time will never stop, never"
    Vége lesz a világnak, amikor utolsó pillantásunkat megrázza a felejthetetlen, minden fájdalmunkkal kiadott légvétel. Amíg még élünk mindent úgy kell tennünk, hogy nekünk jó legyen, és ez nem önzés...mert ha rosszul vagyunk attól hogy megbántunk valakit, egyszerűen ne tegyük többé... Nehéz minden nap minden percben értékelni azt amit nem is látunk, sokszor nem is érzünk. Néha ülök és a ködbe tekintve elképzelem mi lenne ha nem lenne "az ényém" az ami most igen. :)

    VálaszTörlés
  5. Manami2012. február 5. 23:40

    Hogy szavadat idézzem: "Nehéz minden nap minden percben értékelni azt amit nem is látunk, sokszor nem is érzünk. Néha ülök és a ködbe tekintve elképzelem mi lenne ha nem lenne "az ényém" az ami most igen."
    Azt hiszem át tudom érzeni, mit jelet ez a 2 mondat. Igazság szerint, talán nem úgy (sőt biztos) ahogy te, de én pont ezt érzem jelenleg.
    /És, köszönöm a hozzászólást:)/

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)

 Sziasztok! Ahogy láthattátok, az utóbbi pár napban (ismét) nem fértetek hozzá a yt. csatornám videóihoz, se a blogomhoz. Erre egy ismerősöm...