Végre jó a netem... végre...
Egyszerűen nem találom a teljes verziót...
Ismerem a vakító napok szépségét
Nem kell sírnod a szerelem, vagy a gyűlölet miatt
Akarom a vakító napokat, és hófehér bőrödet
Bízz a végzetemben, egy teljesen új napban
Mint egy vak pillangó,
Teljesen elfeledtem a szárnyaim
Csapkodj.
Mondd ezt, és gyere ide most.
Ez a történetünk, amelyben megpillantjuk a végtelenséget
Gyötrelem
Óvatosan rázódom ki egy sokkoló álomból
Gyötrelem
Még a kezeim is kinyújtottam.
Énekelek a csókról melyet szemhéjadra leheltem
És az újraegyesülés harangja megkondul
A tegnapokat is újra lehet festeni
Mosolyogj, és csókolj meg újra
Örökké vágyódom utánad
Gyötrelem
Óvatosan rázódom ki egy sokkoló álomból
Gyötrelem
Ha elérem kezeidet
Gyötrelem
"Ha felszabadulunk ma vagy holnap ..."
Ezek túl naiv álmok...
Gyötrelem
A kezeink ismét összekulcsolódnak...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Sziasztok! Ahogy láthattátok, az utóbbi pár napban (ismét) nem fértetek hozzá a yt. csatornám videóihoz, se a blogomhoz. Erre egy ismerősöm...
-
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
-
Az ölelésem megóvott téged... Az enyém, kit mindenki eldobott. Szerelem... Nem látom a sötét alagút végét... Én is félek. Mint si...
-
Miért utálom a BTS-t? Ez nagyon érdekes kérdés, amit már vagy százszor felvetettek nekem. Eddig nem igazán óhajtottam válaszolni, de m...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése