A téli tündérek szikrázva szállnak alá Megcsókolom a mosolygó fényképed
Nem nézhetjük már együtt a filmek hosszú listáját Bár megígértük egymásnak De szívünk még mindig együtt ver Még ha barátaim hiányolnak is, nem mehetünk vissza
Szeretlek. Hiányzol. A csókom megérinti a 10 billió hópelyhet Nem tudlak elfelejteni... baj lenne, ha tovább szeretnélek? Csak addig, míg nem lesz esélyünk arra, hogy ismét találkozzunk... Soha nem felejtelek el...
Abban a pillanatban, mikor rájöttem, hogy egyedül vagyok, az igazi magány nehezedett rám.
Az érzés, mikor szeretünk valakit Számomra értékes... Azt hiszem, soha nem fogom elfeledni milyen is. Mindegy hányszor változtatom meg a címem... A hangod, és az álmaid nem hagynak el...
Még ha különböző emberekbe is szeretünk bele az idők során, Én még mindig csak rád gondolok. Teljes szívemből mondhatom, hogy boldog vagyok. Amiért te voltál akit a sors rendelt nekem Kinek melegségét érezhettem, Kinek én is átadhattam sajátom. Míg egy nap ismét ne láthatlak...
Az jövő megállíthatatlan... Szomorú, milyen gyorsan közeledik... Örökké. Mikor beleszeretsz valakibe, és észreveszed milyen boldog vagy, Akkor élsz igazán.
Szeretlek. Hiányzol. A csókom megérinti a 10 billió hópelyhet Nem tudlak elfelejteni... baj lenne, ha tovább szeretnélek? Csak addig, míg nem lesz esélyünk arra, hogy ismét találkozzunk... Soha nem felejtelek el...
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése