A szerelmem hangtalanul halmozódott fel
Mondd el miért?
Nem gondolok rád... túlságosan fáj.
Továbbra is úgy teszek, mintha erős lennék.
De szívem megremegett...
Nem tudom kimondani, hogy hiányzol...
Mint a gyertyafény... ég a szívemben
Lehet, hogy most tudnék beszélni neked
Erről az olvadozó érzésről.
Az estéken, mint ez,
Álmodni akarok, ölelő karjaid között.
Ez akarom mondani, hogy "szeretlek"
Még ha ez egy dilemma utamba is áll egy nap.
Nem baj, meleg kezed nem engedi el az enyém.
Minden apró boldogságot, amit adtál
Szeretnék ugyanennyi boldogságot adni neked.
Pislogó gyertyaláng megvilágít két szívet
Szerelmet alkotva.
nem számít milyen holnap köszönt ránk,
Csak maradj velem.
Oda akarom adni neked a könnyeimet, mosolyaimat,
és az összes érzelmemet.
Szükségem van rád!
Csak remegek, képtelen vagyok kimondani, hogy mennyire hiányzol.
Mint a gyertyafény... ég a szívemben
Lehet, hogy most tudnék beszélni neked
Erről az olvadozó érzésről.
Az estéken, mint ez,
Álmodni akarok, ölelő karjaid között.
Ez akarom mondani, hogy "szeretlek"
Hópelyhek táncolnak az égen, akár a gyertyafény.
Még ha el is olvadnak,
Mi soha nem feledjük ezt a pillanatot.
Csak kettőnket láttuk aznap este.
Az élet azonban megy tovább.
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése