Sétálok az esőben
És úgy tűnik minden okkal ilyen fájdalmas
Ez semmi
Csak ölj meg most...
Csak bolyongok örökké...
Amíg el nem tudom felejteni a szerelmed
Számomra az alvás zavaros, kábító
az egyetlen ami elcsendesíti zakatoló szívemet.
Az összes szerelmem kiáramlani látszik a testemből
Mint egy szív által érzett emlék.
Örökké meg fogom tartani az irántad érzett szerelemem saját magamnak.
Végtelen eső hull a szívemre
Erre a sebesült lélekre
Engedd, hogy felejtsek...
Az összes gyűlöletet,
Az összes szomorúságot.
Az örömteli napok,
A szomorúsággal teli napok , lassan hagynak el.
Ahogy ezt megpróbáltam elmondani neked,
Te is eltűntél mellőlem.
Te csak egy illúzió vagy.
Mikor felébredek, a könnyeim már felszáradtak
Az álom homokján.
Egy virág vagyok, mely a sivatagban nyílik.
Ez egy álom...
Szerelmes vagyok beléd,
te pedig meleg ölelésedbe vonsz...
De mikor felébredek az álomból,
Nem találom az utam nélküled.
Az álomnak vége.
Soha többé nem hallom gyengéd szavaid hangját.
Így felébredek reggel...
De mindig visszazuhanok az álmaimba...
Amíg nem leszek képes elfelejteni a szerelmedet.
Végtelen eső hull a szívemre
Erre a sebesült lélekre
Engedd, hogy felejtsek...
Az összes gyűlöletet,
Az összes szomorúságot.
Végtelen eső hull a szívemre
Erre a sebesült lélekre
Engedd, hogy felejtsek...
Az összes gyűlöletet,
Az összes szomorúságot.
Végtelen eső!
Hadd maradjak egy emlék a szívedben!
Hadd éljek a könnyeidben...
Hadd éljek az emlékeidben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése