Ma újra itt vagyok, az üres szobában.
Hallgatom a magányos óra kattogását,
Egy újabb semmitmondó nap telt el.
Már a mosolyok is kínosnak tűnnek,
Mindent üresnek érzek.
Mit tegyek? Mit tegyek?
Egy szó nélkül hagytál el,
A szívem bízott benned, mégis összetört.
Még mindig fáj, mert jobban bíztam benned, mint bárki másban.
A sebeim egyre nőnek, te pedig még bocsánatot sem kértél.
Látod magad a tükörben?
Úgy teszel, mintha minden rendben lenne, de gondold csak át.
Jobban törődtem veled, mint bárki mással.
Szörnyen fáj, mit tegyek hát!
Úgy teszek, mintha nélküled is jól lennék.
Mintha boldog lennék, mintha minden rendben lenne.
Az emberek rólad kérdezgetnek,
S bár fogalmam sincs róla, biztos vagyok benne, hogy jól vagy.
Elfoglalt vagyok, sok munkám van.
Nincs időm rád gondolni.
Levetem a koszos ruháimat,
S végre tudom ki is vagyok,
Végre látom a holnap fényét.
Te is légy óvatos, hallom rólam beszélsz.
Fejezd be ezt a hamis viselkedést!
Nekem is folyton hazudtál, majd elhagytál,
Biztosan nem is akarsz visszajönni,
De most már nincs is szükségem rád.
Egy szó nélkül mentél el,
Azt hiszem nagy lehetett a távolság köztünk.
Most már értem a szíved.
Igazán hasonlítottunk egymáshoz.
Ezért nőnek a sebeim még nagyobbra.
Még csak nem is sajnálod.
Látod magad a tükörben?
Úgy teszel, mintha minden rendben lenne, de gondold csak át.
Jobban törődtem veled, mint bárki mással.
Szörnyen fáj, mit tegyek hát?
Nevetek, mintha megőrültem volna,
Majd úgy teszek, mintha semmi baj sem lenne.
Így telnek a napjaim.
Az emberek azt mondják szomorú vagyok,
Még ha úgy teszek is, mintha minden rendben lenne
De nem tudom elrejteni a szívem és a szomorú tekintetem.
Lassan meg fogok bocsátani neked,
De a szívem továbbra is fáj.
Mit tegyek?
Nélküled is rendben vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése