Azt hiszem annyira elfáradtam, hogy már ki sem tudom nyitni a szemem.
Egész este az elvezett emlékeim között lebegtem.
Könnyek közt felébredni fájdalmasabb, mint az bárki el tudná képzelni.
Szeretném kihajítani a szemétbe a közös emlékeinket,
De akaratlanul is magamhoz ölelem őket, s ismét téged szólítalak.
Bár őrültség, nem tudlak elfeledni.
A legnagyobb bolond ezen a földön, én vagyok.
Kérlek ne jelenj meg többé az álmaimban,
Könyörgöm, ne mondd, hogy feledjelek el!
Szeretlek, gyere vissza hozzám!
Megőrülök, ha továbbra is várnom kell rád.
Azt hiszem nagy bajban vagyok.
Minden egyes levegővételemkor hiányzol,
Talán eljött az ideje, hogy elkezdjelek gyűlölni.
Mégis, egyre szebbé válsz az emlékeimben.
Bár őrültség, nem tudlak elfeledni.
Az legnagyobb bolond ezen a földön, én vagyok.
Nem tudok tenni nélküled semmit, szükségem van rád.
Minden nappal közelebb kerülök a halálhoz.
Végül még az ég is teljesen elsötétül.
Igen, számomra csak te vagy,
Én vagyok a legbolondabb ember ezen a földön.
Kérlek ne jelenj meg többé az álmaimban,
Könyörgöm, ne mondd, hogy feledjelek el!
Szerelmem, gyere vissza hozzám!
Bele fogok bolondulni, ha továbbra is várnom kell rád,
Azt hiszem magy bajban vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése