미안 해, 정말로, 감사해
Sziasztok. Úgy tűnik, hogy... hm, nem is tudom miképp fogalmazzam ezt meg úgy, hogy ne önsajnáltatásnak tűnjön. Bár, mindegy mit mondok; nagyon valószínű, hogy annak fog hangzani.
Úgy néz ki, hogy az oldal bezár, minden mellékágával (tehát fb, youtube is) együtt.
Ti, kik olvastátok a gondolataimat és az eleinte borzalmasan rossz fordításaimat (ó, mennyit köszönhetek nekik!) már hét éve, nos, köszönöm, hogy velem voltatok mindvégig, nagyon sokat jelentett! :) Szerettem ezt csinálni, és most is szeretem, de...
Tudjátok, nem azért csinálom, hogy... hagyjuk is, néhány ember nem túl kedves. És lehet mondani, hogy ne törődjek velük, de őszintén... Mégis hogyan? Mikor a vizsgáim mellett, munka mellett, iskola mellett igyekszem érdekes dolgokat hozni - mert már nem tanulom a nyelvet, már nem kifejezetten magamért csinálom, hanem az olvasókért / nézőkért - s cserébe elküldenek a k.rva anyámba nagyjából minden alkalommal, mikor visszatérek? Sajnálom, de akkor van jobb dolgom is. Ezeknek az embereknek üzenem, hogy most már nyugodt szívvel nézegethetik mások fordításait, blogjait; nektek amúgy is ez kellett, nem igaz? Ha jók a fordítások / bejegyzések, ha nem.
Tényleg köszönöm, hogy ilyen hosszú ideig kitartottatok az oldal mellett, ez azért már teljesítmény! Végig velem voltatok, míg megtanultam a nyelveket, s akkor is, mikor valóra vált az álmom, és kimehettem Koreába tanulni, sőt még azután is! Köszönök mindent, remek hét év volt! :)
További szép napot! :)
