[Laura kérésére]
Ez egy, a csillagok fényétől ragyogó, csodálatos este,
Remélem örökké fog tartani, ahogy fogod a kezem.
A Hold fénye, még szebbé teszi az éjt,
Sétálj hát velem végig az égbolton!
Igen, ma bejelentették, hogy a T-ARA egy újabb tagja fog debütálni, nem is olyan sokára. Pontos időpontot még nem osztottak meg velünk, de annyi már biztos, hogy ezúttal, ahogy arra számítani is lehetett, Eunjung fog egyedül a színpadra lépni, méghozzá egy Duble Sidekick által készített dallal, melynek címe: I'm More Comfortable Alone. A szám egy, a kapcsolatukba belefáradt párról fog szólni, nyílván Eunjung szemszögéből.
Személy szerint már nagyon vártam erre, és őszintén megvallva remélem (sőt, bízok benne!), hogy jobban fog szerepelni, mint ahogy Hyomin és Jiyeon tették a múlt évben.
Mind tudjátok, hogy Eunjung a kedvenc tagom a bandából - mely szintén a kedvencem -, és nekem az ő hangja is tetszik a legjobban, még akkor is, ha mindenki más szerint fele akkora tehetség sincs, mint példának okért Soyeon. (Amivel messze nem értek egyet.) Számomra ő az, aki ha kinyitja a száját, akkor érzelem is jön ki azon, nem pusztán szavak. Igazán kívánom, hogy az ő debütálása sikeres és elismert legyen!
Amig több információhoz jutunk, addig is emlékezzünk Eunjung hangjára:
Hallgasd ahogy a hangom téged szólít,
Készen állok, most szárnyalni fogok!
A fény rám ragyog,
A Nap, mely magasra emelkedett az éjszakai égbolton!
Lépj be te is a képzeletembe,
Minden készen áll, táncoljunk hát!
A csapdába csalt érzelmeim kínoznak,
Sokat gondolkodtam, véget kellene vetnem ennek a szerelemnek?
Látod a könnyes szemeiddel,
Hogy mennyire fáradt és kimerült vagyok?
Édesem, folyton rád gondolok,
Édesem, de magamban tartom!
Édesem, édesem, édesem
Tudod, hogy én más vagyok, igaz?
Tudod, hogy bármit ki merek mondani!
Vagyis, ilyen voltam egészen eddig.
Ne csak hallgass, ez nem valami vicc!
Ne szórakozz velem!
Ne merj játszadozni velem! Oh, ne!
Komolyan, figyelj rám!
[Remek!]
Mikor elérkezik az idő, a szívem vad dobogásba kezd.
Mikor veled vagyok, ez csak még rosszabb lesz.
Azt hiszem, annak ellenére, hogy már elmúltam 20, még rengeteg dolgot szeretnék megtenni.
Azt mondják, "még mindig túl fiatal vagy, és a világ ijesztő,
(Oh, ne, már megint!)
Majd ha teljesen felnősz!"
[Hana kérésére]
Fekete folt, nem ismered ezt a helyet, mely még csak nem is létezik.
Azelőtt csak a csendes kétségbeesés jutott nekem,
Be kellett fognom a számat, s csendesen összeszorítani a szemeimet,
A testem még mindig érzi a pillantásokat.
Mi a sz.r? Mondd, mi ez? Most azonnal válaszokat akarok!
Rájöttem, hogy minden mi fontos, az én vagyok s ami az enyém.
Hangyányit elveszítem a célt,
Egy fiatal lány, hatalmas álmokkal, mégis tudja mit értékeljen.
Egy csoda, hogy idáig is eljutott.
Visszahallom az emlékeit, mintha csak egy kazetta volna,
Teszek egy lépést az anyám földjén,
De nincs időm visszafordítani az idő kerekét.
Az élet nehéz, de le merem fogadni, hogy egyre csak keményebb lesz.
Nevethetsz, lenézhetsz. Micsoda dráma.
Mindent összehordtatok a hátam mögött, még a családomról is.
De ennek vége, váltsatok csatornát, ide a távirányítót!
Ó igen, tudod, h k.vára készen állok!
Az élet nehéz, szóval felkészültem a hosszú útra.
Néhányan zenének hívják ezt, én pedig életnek.
Nem én választottam,
A zene választott engem.
[Hana kérésére]
Én egy kib.szott király nő vagyok,
Egy gengszter aki pénzt lop a nagybácsitól,
Azzal pedig szerez egy üveg pezsgőt,
Szédülve lép a vörös szőnyegre.
A férfiak visszatartják a lélegzetüket,
Próbáltok menők lenni? Ó, kérlek...
A pasid engem akar, mert egy kib.szott király nő vagyok.
[Hana kérésére]
Te és én, a kapcsolatunk, ez az ami visszhangot ver bennünk!
Minden este sietek, elhagyom az otthonom a fiatal korom ellenére.
Fejlesztem a képességeimet, nincs határa a kapzsiságomnak.
Te és én, a kapcsolatunk a pénz és a hip hop Ez a történet vége.
Senki sem tudja azt csinálni, mint én. Én vagyok a hip-hop királya.
Meggondolatlanul töltöm a benzint, az égő szívem megtelik harci szellemmel.
Abban a pillanatban, hogy beszállsz a kocsimba, ki fogsz borulni.
Ahogy a pénzeddel kérkedsz csak viccnek hat számomra.
Én leszek a szemüveged, csak figyelj!
Mintha csak vér képében csorogna a búcsú az arcodon,
Az ajkaik kérdik, miért ilyen szomorú is ez.
Ne, ne gyere közel ezzel a kifejezéssel!
Csak engedj el.
Suttogás visszhangzik, kíváncsiság csiklandozza a nyelvem,
Folyton körbe pillantok, mert kíváncsi vagyok.
Még az idő is megáll, mikor megérintesz.
Friss illat terjeng a számban.
Az erős, mérgező illatod levett a lábamról,
Mintha csak egy rabszolga lennék az álmaidban.
A szívem lángoló emlékei eltűnnek, akár a füst.
A lélegzetvételed felolvasztja a szívem.
Felkiáltok, kitárom a kezem, mert úgy érzem, hogy én magam is hamuvá válok a szélben.
A hangod visszahangzik a sötét hajnalon keresztül.
Nem tudok elaludni, folyton csak forgolódok.
Csak a tévé zaja tölti meg a magányos szobám.
Semminek sincs értelme, minden unalmas,
Még a Gangnam negyed klubjai is, azokkal a villogó fényekkel.
Semminek sincs értelme, ha te nem vagy velem.
Még a szemem sincs időm kinyitni,
De mikor megteszem, rájövök, hogy már egy hét eltelt. (Mi?)
Ha tovább kutatod a válaszokat, mik már a szemed előtt vannak, azok elillannak.
Ismét ugyanazt az álmot láttam,
A válasz pedig helyesnek tűnik.
Az a szirkázó hely minduntalan eltűnik, mire elérhetném.
Ez egy forgószelekkel tarkított út, mely oda vezet, hová mennem kell.
Még ha semmi sem biztos,
Még ha semmit sem tudok ígérni,
Meg fogom találni El Doradot. Mennem kell.
Minden nap a telefonom szorongatom miattad,
Miért nem lehet minden olyan, mint régen? Miért vagy ilyen ideges?
Ha folytatod ezt, nem foglak tudni szeretni többé.
Fejezd be, mielőtt késő lenne!
A tekinteted olyan lágy volt,
Most pedig egyre ijesztőbben nézel rám. Ez nem szerelem.
Térjünk vissza a kezdetekhez!
Felejteni fogok, el foglak felejteni.
A sminkem alatt ismét könnyek formálódnak, Oh
Ki fogom törölni, mindent ki fogok törölni.
Minden olyan lesz, mint mikor még semmit sem tudtam, Oh
A pislákoló utcai lámpások alatt,
Ma végre magam mögött hagylak.
Mintha megőrültem volna,
A szívemben még mindig ott élsz, miért?
Folyamatosan utánad kutatok,
S ezt még el sem tudom rejteni, Oh
A mai késő éjjen is téged kereslek, ki ennyire hiányzol,
Egy szót sem tudok kiejteni a számon, csak sírok, míg utánad kutatok.
El foglak tudni feledni valaha is?
Egy este sem tudok lehunyni a szemem,
Ismét megüresedve, sírva vágyódok utánad,
Miért nem mondtál semmit?
Azon a sötét éjjen is végig sírtam,
Tudtam, nem vagyok elég jó neked.
Csodálatos, csodálatos! Egyszerűen ezzel tudnám leírni a hangulatomat, azután, hogy megírtam 3 iszonyatosan hosszú koreai fogalmazást hétfőre.
Eddig nem nagyon volt időm írni a zenéről, de ebben a hónapban két olyan visszatérés is megesett, amitől majdnem eldobtam az agyam, szó szerint. Azt hiszem, ez a tavasz nagyon érdekes lesz!
Nos, igen. Itt tartok ismét, itt, és megkezdem a hagyományos rookie ellenőrzést. Mind tudjuk, hogy a 레드벨벳 a múlt év egyik szenzációja volt - kinél jó, kinél horrorisztikus értelemben.
Hogy én mit gondolok? Nem lesz nehéz felelni erre a kérdésre...
A hajam kócos, kusza, hosszú,
Az arcom szőr borítja,
Most már az anyám is feladta a reményt.
Mikor már olyan szagom van, mint egy vesztesnek,
Megcsap az Ő illata.
Így hát, a házam trópusi forróság járja át,
Forróság, mintha csak huszonévesek lennénk.
Elég sokáig gondolkoztam azon, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, mert nem voltam biztos benne, hogy bármire is orvosság lehet-e. De aztán úgy döntöttem, hogy igen, igenis az lesz. Nekem mindenképp, nektek pedig talán egy jó példa.
Tehát, két nappal ezelőtt megtudtam, hogy egy senkiházi ribanc vagyok. Hogy mi is történt? Elég meredek sztori, de minimum rémisztő.