Wax ~ The End of Autumn [가을 끝] | [Spark]
Az ősz utolsó pillanataiban,
Mint mikor elbúcsúztunk...
Jeges szél süvít keresztül üres szívemen.
Hová kéne mennem?
Hová kellene mennem, hogy egy kis békére leljek?
Te már nem vagy velem, így nem tartozom sehová.
Így hát mozdulatlanul állok, míg figyelem, ahogy a falevelek egyesével hullani kezdenek
Ahogy a magányos könnyek makacsul kapaszkodnak a szemeimbe
Most pedig, ahogy a tél közeledik,
Egyedül sírok, senki sem ölel magához
Hol vagy most?
Te, kinek szorosan kellene tartania a hideg kezeimet, míg együtt sétálunk,
Hol vagy, hol vagy most?
Téged, ki elhagytál engem,
Teljesen el foglak feledni.
Nem holnaptól, hanem mától.
El foglak feledni.
Még csak el sem akarom hinni, hogy azt mondtad : " Idővel jobb lesz."
Hazudtál arról, hogy lesz minden jobb. (Mindez hazugság.)
A fájdalom egyre rosszabbá válik,
Ahogy a neved suttogom szipogások közepette...
Hol vagy, hol vagy most?
A szerelem, mely az én utolsó szerelmem, nyom nélkül tűnt el.
Ez a búcsú fájdalmas, mégis olyan,
Mintha csak egy álom volna.
Téged, ki elhagytál engem,
Teljesen el foglak feledni.
(Hazugság. Soha nem foglak elfeledni. Gyere vissza hozzám, hisz nekem csak te vagy.)
Wax ~ The End of Autumn [가을 끝] | [Spark]
Az ősz utolsó pillanataiban,
Mint mikor elbúcsúztunk...
Jeges szél süvít keresztül üres szívemen.
Hová kéne mennem?
Hová kellene mennem, hogy egy kis békére leljek?
Te már nem vagy velem, így nem tartozom sehová.
Wax ~ Half Love, Half Hidden [숨겨둔 절반의 사랑] | [SPARK]
A boldogságodért imádkoztam,
Így hát, rendben van.
Nem tudom levenni rólad a szemed,
Ahogy egyre jobban szerelmes leszel.
"Feledd el, elég legyen!"
Próbálom meggyőzni magam, de nincs értelme
Akár egy szokás, akár a levegő.
Egyszerűen megfulladok nélküled.
Nem baj, ha nem tekintesz kedvesednek.
A világon minden felragyog rajtad keresztül, oly erősen, hogy könnyek szöknek a szemembe.
"Feledd el, elég legyen!"
Próbálom meggyőzni magam, de nincs értelme
Akár egy szokás, akár a levegő.
Egyszerűen megfulladok nélküled.
Az elrejtett szerelmem, melyről nem tudok beszélni.
Minden rendben van, elég volt.
Ha elrejtem az érzelmeimet,
Örökké tarthat, s nem tudunk elbúcsúzni.
Minden rendben van, elég volt.
Örökké is eltarthat...
De miután befejezted a keresgélést,
Nem tudnál visszatérni hozzám?
Wax ~ Half Love, Half Hidden [숨겨둔 절반의 사랑] | [SPARK]
A boldogságodért imádkoztam,
Így hát, rendben van.
Nem tudom levenni rólad a szemed,
Ahogy egyre jobban szerelmes leszel.
말도안돼! 믿을 수 없어・・・그냥 포기하고싶지않은데 할수없어・・・
Hát, ahogy írtam is, régi, nagyon régi álmom volt, hogy megtanulhassak oroszul és tervezgettem is, hogy felveszem az órát, amint lesz szabad hely.
Nos, amint begépeltem a bejegyzést, gyorsan ellenőriztem, hogy hátha szerencsém lesz, s felszabadult egy hely...
Na akkor megpillantottam, hogy nem csak, egy, de rögtön 5 (!) fő adta le az órát! Ekkor első pillantásra nem hittem a szememnek, hiszen tárgyfelvételkor ez az óra pillanatok alatt betelt! Hát nekem azon nyomban levakarhatatlan mosoly szökött az arcomra, s kolibriszárny gyorsaságra kapcsolt a szívem....
... s nagy lelkesen fel is vettem az! Hogy én mennyire örültem, azt el sem tudom mondani. Tényleg nagyon tetszik a nyelv - talán már kicsinek is ennyire bolondultam volna a keleti dolgokért ?- és már olyan régóta vágyakoztam utána, hogy majd felrobbant a mellkasom. Itthon pattogtam, s rohantam elújságolni anyunak, hogy mégis mi történt, kérdezgettem, hogy mennyire lesz nehéz, s mi lesz, amivel akadhat gondom.
Nagyon izgatott voltam...
...s még a barátaimnak is az agyára mentem a sok örvendezéssel.
Vasárnap lévén szépen visszazötyögtem Pestre, majd repdesve szálltam be a kollégiumi kaszárnyába, hogy a szobatársaimmal -kiket imádok, nagyon édesek - is közöljem a világrengető hírt, miszerint Mana-chan oroszt fog tanulni!
Az izgalom nem hagyott alább, ráadásul egyetlen egyet kellett aludnom, ami csak még jobbá tette a várakozást.
Ééééééés, véégre, végre, végre eljött a nagy nap!
Végigültem a délelőttömet, majd egy gyors ebéd után meg is érkeztem a terem elé, ahol reszketni kezdett a térdem. Ezt ugyan nem tudtam mire vélni, de nem is gondolkoztam sokat, benyitottam, s nagy hévvel tettem fel a kérdést :
Ez a kezdő orosz osztály?
Egy aranyos lány felelt is, hogy igen, ez az. Hát bementem, majd helyet foglaltam, s ha már annyira kedvesnek tűnt ez a lány, megkérdeztem, hogy mit csináltak addig (egyetlen órát tartottak előtte, tehát nem maradhattam le sokmindenről). Ő annyit felelt, hogy semmi különöset, a tanár kiadta, hogy melyik könyvet kell megvenni, s ilyen alap infókat beszéltek meg, valamit a betűk egy részét vették.
Hát nagyon boldog voltam, hisz a betűket ismerem, meg azért valamennyit tudok már, megmaradt valamennyi tudás a sok kudarcba fulladt próbálkozás után. Hát, végül a lány mellé költöztem, s egy kis csevej után megérkezett mindenki, a tanár is.
Na, abban a szent pillanatban, hogy belépett a terembe, oroszul beszélt, s semmit sem értettem, a köszönésen kívül. Aztán mikor lepakolt az asztalra, mondott valamit - s mivel a diáktársaim felálltak, arra következtettem, hogy az "álljatok fel" kijelentés hagyhatta el a száját. Követtem hát a többieket.
A tanár elővett egy kedves kis labdát, majd nekünk ezt kellett egymásnak dobálni, s megkérdezni, hogy "mi a neved" majd aki elkapta a labdát, az felelt, s így tovább. Ezzel még nem is volt gondom, mert értettem, s felelni is tudtam - úgy mondom, mintha ez hatalmas teljesítmény lenne - , de ezután egyéb nyalánkság következett, a "hogy vagy". Ezt már annyira nem ment, mivel a táblára írta fel, nekem pedig lövetem sincs a folyóírásról, s kissé ehm, nehéz volt leolvasni a szavakat. De rendben, hallás után ismételtem őket, és senkinek sem tűnt fel, hol holt hülye vagyok, és már a második feladatot sem tudom megoldani.
Mikor végre leültünk, úgy gondoltam, hogy ezt ügyesen átvészeltem, s akkor rajta, tanuljunk valamit!
Itt következett be az a fordulópont, amire cseppet sem számítottam.
A tanár folyamatosan oroszul beszélt, s lassan leesett, hogy a csoport 90 százaléka már tanult oroszul, s talán öten vagyunk, akik full kezdők.
Fél óráig ültem meredten, s hallgattam, ahogy a diákok s a tanár beszélgetnek, feladatokat oldanak meg, míg én azon gondolkoztam, körbe-körbe pillantva, hogy most akkor a kezdő csoportban ülök-e vagy a haladóban, esetleg a középfokra készülőben?
De azért igyekeztem figyelni, ami tagadhatatlanul nehézkes, ha az ember egy kukkot sem ért a tanára szavaiból.
Nos, miután ez a kis - és felettébb zavarba ejtő - közjáték lezajlott, olvasási feladat következett. Itt megjegyezném, előző órán NEM vették végig a betűket. A nyomtatottakat SEM. Akkor mégis...hogyan? No, annyi előnyöm volt, hogy a nyomtatott betűkészletet ismertem, s ahogy sorban haladtunk, kiszámoltam, h melyik szó vagy mondat fog nekem jutni, s kisilabizáltam, mikor véletlenül nem jutott eszembe valamelyik...
De volt aki nem tudta ezt megtenni, s a tanár, legnagyobb meglepetésemre, teljesen idegesen olvasta fel szerencsétlen áldozat helyett, majd tett valami megjegyzést OROSZUL, ami, akárhogy is nézem, nem tűnt valami kedvesnek - az pedig, hogy az oroszul értők nevetése követte, szintén erre engedett következtetni.
Ekkor odafordultam a mellettem ülő lányhoz - ki szintén kezdő volt -, s kérdőn pillantottam rá, de választ nem leltem, mert pont olyan értetlenség ült az ő tekintetében is, mint a sajátomban.
Ezek után pedig, vettük a betűk megmaradt részét, és még így sem értünk a végére, s emiatt is éreztem az egész helyzetet, hogy is mondjam...nem nevetségesnek, mert akkor semmi vicceset sem találtam a helyzetben, hanem...megrökönyítőnek (már ha létezik ilyen szó).
Nos, amint meghallgattunk pár magnós feladatot - amiből kb semmit sem fogtam fel -, tovább is léptünk, majd olvasás s fordítás következett. No itt már teljesen elveszítettem a fonalat. De nem értem, hogy lehetek olyan buta, hogy életem első orosz óráján nem bírom lefordítani, hogy "nyugdíjas" s "a papagáj mondotta volt", " a krokodil sétált az utcán és dohányzott" - szégyen vagyok...*érezzétek a plafonszakajtó iróniát*
Tehát, természetes okoknál fogva képtelen voltam lefordítani a feladatot - oh bocsánat, a kompót szót felismertem, de nem hinném, hogy ezt érdemként tüntethetem fel, tekintve, hogy oroszul is ugyanaz -, s ekkor következett be az amire még ezek után sem számítottam.
A tanár gúnyosan - legalábbis számomra úgy tűnt, mert ekkorra már eleve pocsékul éreztem magam - odafordult a többiekhez, s megszólalt :
" Fordítsuk le a gyengébbek kedvéért..."
Ekkor teljesen megfagytam, s egy teljes percig csak meredtem az oktatóra, aki marha viccesnek érezte azt, amit én életem egyik legmegalázóbb pillanaténk könyveltem el.
Hogy mondhat egy tanár egy ehhez hasonló mondatot? Hogy jelentheti ki azt, hogy én, vagy akármelyik társam hülyébbek vagyunk, csak mert Isten bocsá, lévén, hogy nem ismerünk konkrétan egy szót sem, nem tudjuk az említett és azokhoz hasonló kifejezéseket lefordítani?
És egyáltalán...honnan veszi a bátorságot, hogy ismeretlenül ítéljen meg bárkit is? Örülök neki, hogy neki volt lehetősége kinn élni, tanulni, s folyékonyan beszéli a nyelvet, de ennek ellenére sem érzem ostobábbnak magam, még a tanárnál sem.
Ez pedig roppant mód felbosszantott. Én nem vagyok hülye, s ne is merje ezt állítani senki sem, pláne, ha életében először lát, s semmit sem tud rólam. Vagy esetleg számára az lenne a mérvadó, hogy nem tudok oroszul? Hát persze, mit is gondoltam, hiszen ez az általános műveltség részes kitevője! Olyan ostoba vagyok...
És ez még nem minden.
Folytatva a kínosabbnál kínosabb eseményeket, egyszer csak elém lépett a tanár, a táblafilccel, hogy nekem most kérem szépen ki kell mennem, s írom kell, amit ő diktál.
Itt megjegyeztem - már nem túl kedvesen -, hogy nem tudok írni, kezdő mivoltom lévén.
A válasza a következő volt, az ismert, kedves stílusában :
" Valamit ezért csak tudsz..."
Hogy micsoda? Mármint...nem kezdő csoportba jöttem? Azért voltam ott, hogy MEGTANULJAK oroszul, nem pedig, hogy egy középfokú nyelvvizsgát tegyek röpke 4 órányi szenvedés után.
Na mindegy, felálltam, s kivonultam a táblához, de természetesen nem bírtam eleget tenni a kérésének. Így hát tanárúr elővette a jól ismert lágy s oly nagyon kedves stílusát, s mire egy szót sikerült leírnom, azt is letörölte, mert "csúnyán írtam".
Mikor pedig megunta a bénázásom - mert igen, ekkor már én éreztem magam bénának -, édes hangon a helyemre bocsátott.
Ekkor pedig még visszapillantottam rá, s a képzeletemben ez így nézett ki....
...de a valóság talán mégis inkább ehhez hasonló lehetett:
Ezek után pedig csak folytatódott a dolog, s elmondhatom, hogy a gimnáziumi matek órák után ebben a négy órában éreztem magam olyan szinten idiótának, mint még soha. Nevetséges, de ez a tanár még azt is elérte, hogy butának s értéktelennek érezzem magam.
Tényleg nem értem, hogy ilyen emberek, hogy hívhatják magukat tanárnak, s hogy szerezhettek képesítést. Lehetséges, hogy nagyon okos - sőt biztos vagyok benne -, de ahogy mi, kezdők éreztük magunkat, azt nem tudom még így sem visszaadni.
Alig vártam, hogy véget érjen az az óra, amire annyit vártam, ami után áhítoztam. Hulla fáradtnak és megalázottnak éreztem magam, míg a düh s felháborodottság nem uralkodott el rajtam.
Elmeséltem a történteket a szobatársaimnak, akik szintén kiakadtak, hogy mégis hogyan mondhatott olyan dolgokat nekünk, s hogy bánhatott így velünk.
Az egy szép és becsülendő dolog, hogy a többiek megtanulták a nyelvet - bizonyos szinten -, s használni is tudják, de ettől mi még nem vagyunk kevesebbek. Kérem szépen én a angolt leszámítva japánul s koreaiul is tanulok, a 13 év németem mellett, mégis, ez az ember elérte, hogy annyira rosszul érezzem magam, hogy ki sem tudom fejezni.
Nem erre számítottam...komolyan nem.
És nem, nem én értettem félre a dolgokat. Ez egy kezdő csoport, teljesen nulláról indulóknak. Könyörgöm, még a japánt s a koreait is alapoktól kezdjük...
Először felébredt az az énem, mi nem képes feladni. Arra gondoltam, hogy "engem ugyan nem nevezel hülyének, megtanulom az egész könyvet, és a legjobb leszek"...
De aztán...szépen lassan ráébredtem, hogy nem biztos, hogy nekem ez menni fog, ebben a szép tempóban. Szükségem van nekem arra, hogy minden héten porig alázzanak, s hülyének nevezzenek? Tényleg egy számomra semmit-érő órára kelljen a legtöbbet készülnöm, mert a tanár egy szóban letudja a magyarázatot, hisz szerinte - csak mert a legtöbben értenek mindent -, ezek teljesen világos dolgok? Kell ez nekem?
Nem. Nem kell.
Ha annyira akarok, akkor meg fogok tudni tanulni magamtól is. És igen, meg is fogok!
De itt, így, ilyen körülmények között, biztosan nem.
Ha annyira akarok, akkor meg fogok tudni tanulni magamtól is. És igen, meg is fogok!
De itt, így, ilyen körülmények között, biztosan nem.
Vicces, múlt héten azért imádkoztam, hogy felvehessem az órát, most pedig azért, hogy legyen még lehetőségem leadni.
Igen, leadom, ha lehet. Ha nem, akkor sírva megyek minden héten. Remek-remek. Megcsináltam magamnak a bonyodalmat.
Nekem tényleg nincs erre szükségem, találkoztam már eleget ilyen tanárokkal, s köszönöm, elég volt.
Nem szeretem feladni a dolgokat, de most...fel fogom. Van elég dolgom ezen kívül, nem hogy még gyomorgörcs mellett üljem végig az egész órát, mert nem fogom tudni ilyen gyorsan behozni a lemaradásomat...Hisz nyilván továbbra is a haladókhoz fogunk igazodni, én pedig nem vagyok hajlandó minden hibámkor azt hallgatni - ráadásul oroszul -, hogy milyen béna vagyok, te jó ég.
Hát, szorítsatok...
말도안돼! 믿을 수 없어・・・그냥 포기하고싶지않은데 할수없어・・・
Azonban, most egy olyan dologról szándékozok beszámolni, ami szinte megrendített.
Team B ~ Climax
Éjszaka megjelentél álmomban,
Olyan idősnek néztél ki, hogy nem ismertelek fel.
Félek, ez válik majd a valóságunkká
De ígéretet tettünk, egymást ölelve, nem igaz?
Hogy létrehozok számodra egy otthont, te pedig várni fogsz rám, igaz?
Hogy lehet, hogy egyre szebb leszel, még ha öregszel is?
WAX ~ Fly High [비상] | [SPARK]
Nem az a lány vagyok, ki a tükörből néz vissza,
Csendesen elfordulok, s az ajkamra harapok
Átható szenvedély ébred fel bennem
Nincs reggel hosszú éjszaka nélkül
Hajszolom a könnyeket, s küzdök ellenük, vérrel, erőfeszítéssel.
Nézz rám! Nézz meg jól!
Kitárom hatalmas szárnyaimat, felveszem a harcot,
Ragyogni fogok!
Vicces, hogy ebben a durva világban,
Az álmaim egy heves zokogás után lettek még tisztábbak.
Valami hatalmasat fogok tenni,
Amitől mindenki lélegzete eláll majd
Vakítóan fényesen fogok ragyogni,
Egy csillag leszek, kit senki sem mer lehozni a magasból!
Nézz rám! Nézz meg jól!
Kitárom hatalmas szárnyaimat, felveszem a harcot,
Ragyogni fogok!
Gúnyolj, ahogy akarsz,
Köszönetet mondok érte,
Hisz csak erősebbé teszel.
A ma másabb, mint a tegnap
Már látom a holnap fényét
Csoda kel életre a szívemben
Kitörök a hosszú, sötét éjszakából
Az égig fogok szállni, fel, magasra
Valóra váltom, s mindenki látni fogja
Ez nem csak egy álom marad
Végy egy nagy levegőt s figyelj!
Valóra fogom váltani!
Figyelj, mielőtt túl késő lenne!
Én leszek, aki megváltoztatja a világot!
Végy egy nagy levegőt s figyelj!
WAX ~ Fly High [비상] | [SPARK]
Nem az a lány vagyok, ki a tükörből néz vissza,
Csendesen elfordulok, s az ajkamra harapok
Átható szenvedély ébred fel bennem
Nincs reggel hosszú éjszaka nélkül
Hajszolom a könnyeket, s küzdök ellenük, vérrel, erőfeszítéssel.
Ailee ~ Teardrop [MAGAZNE]
Nem vagyok biztos benne, hogy találkozhatok még egy olyan fiúval,
Mint amilyen te vagy.
Nem vagyok megszállott, mégsem tudok túllépni rajtad.
Igazából, csak te vagy nekem,
Szomorúan fekszem az ágyamban nélküled
A könnyeim hullanak,
A szívem hevesen ver ( ha rád gondolok)
A szívem könnyezni kezd
A világom darabokra hullik
Ailee ~ Sudden Illness [문득병] | [MAGAZIN]
12 óra, egy nap, egy hónap és öt perc telt el
Elég hosszú ideje szakítottunk
Észre sem vettem, hogy számoltam
Úgy tűnt, minden rendben volt
Aludtam s ettem, de hirtelen eszembe jutottál
Mintha hirtelen elkaptam volna valamit
Rájöttem, nem vagy itt többé.
Ailee ~ Goodbye Now [이제는 안녕] | [MAGAZINE]
Egyesével hajítom el minden percünket,
Nélküled, végre felejteni fogok.
Szó szót követ, egy levelet írok
Még ha nincs is senki, ki olvassa
Ailee ~ Crazy [미치지 않고서야] | |MAGAZINE]
Olyan ragyogó vagy, hogy az összes fiú szeme tágra nyílik, ha meglátnak téged
Ez persze remek, de valahogy idegessé tesz
Örülök, hogy csinos vagy, de sokkal kisebbnek érzem magam tőle
Az érzéseim egyre nagyobbak lesznek, míg én egyre kisebb
A szívem sem úgy működik, ahogy azt én akarom, bár megállítana valaki
Nem veled van probléma, te tökéletes vagy,
De annyi baj van velem, s ezekre csak te lehetsz a válasz.
Ez az, amiért még kétségbeesettebb leszek.
Rosszul vagyok a férfiak tipikus mondataitól,
Szeretlek, szeretem az aggodalommal telt szavaid
Fiatal vagyok még, egy kicsit gyenge s talán átlagos,
De te tökéletessé teszel, valaki különlegessé
Még mindig szeretlek, még mindig
Hogy változhatnék meg? Megőrültem?
Még mindig szeretlek, még mindig
Hogy változhatnék meg? Megőrültem?
Olyan vagy számomra, ki bizonytalan s ostoba, mint egy édes-keserű gyümölcs
A szerelmes üzenetek száma nem növekszik az egyre rosszabb komplexusom miatt
Nem tudom legyőzni a különbséget kettőnk között, s hallom ahogy a barátaid tovább suttognak.
Még egy jó viccen sem tudok nevetni
Olyan vagy, mint a tavasz, én pedig rettegek, hogy ez a szerelem a télbe fagyva végzi majd.
Félek, hogy megunod, hogy ennyire szánalmas vagyok...
Szeretlek, szeretem a bonyolult ajkaidat
A féltékenység apró jeleit, miket takargatni próbálsz
Fiatal vagyok még, egy kicsit gyenge s talán átlagos,
De te tökéletessé teszel, valaki különlegessé
Még mindig szeretlek, még mindig
Hogy változhatnék meg? Megőrültem?
Még mindig szeretlek, még mindig
Hogy változhatnék meg? Megőrültem?
Nincs semmi érdekes bennem, sajnálom
Egyedül én érzem ezt a távolságot, csak mert gyűlölöm önmagam
Utálom, hogy akkor elpirulok, mikor nem akarok,
Talán egy kicsit jobban kellene szeretnem magam...
Miattad, teszek egy próbát
Ne aggódj, nem fogok megváltozni
Szeretlek s jobban akarlak, mint bárki mást ezen a földön
A szerelmem igaz.
Te vagy számomra a Nap, mely csak rám ragyog,
A másik felem, mi egésszé varázsol
Még mindig szeretlek, még mindig
Hogy változhatnék meg? Megőrültem?
Még mindig szeretlek, még mindig
Hogy változhatnék meg? Megőrültem?
SNSD ~ Divine
Túl törékeny vagyok, igaz?
Még az érzéseim is ingatagok.
Mielőtt elékezik a hajnal,
A válaszok után kutatok.
Utamat állta egy kereszteződés,
S utamat a csillagok fénye jelzi
Szeretném, ha elmondanád merre kellene mennem.
Song Jieun [Secret] ~ Don't Look At Me Like That [쳐다보지마]
Csendben, csak a fények kihunytakor indulhatok el, hogy lássalak.
Egy olyan világban bontunk szirmot, hol mindenhol tövisek várnak.
A suttogások körbevesznek...
Miért? Miért nem?
Hiszen annyira szeretjük egymást...
Ne nézzetek így rám!
Csak szerelmesek vagyunk, ennyi.
Ne gyűlöljetek!
Folyton rajtunk tartjátok a szemeteket, pedig csak egy kicsit mások vagyunk.
Hagyjatok békén!
Hát nem élhetünk egy olyan világban, hol büszkén állhatunk egymás mellett?
Miért? Miért nem?
Nem tettünk semmi rosszat.
Miért? Miért nem?
Hisz annyira szeretjük egymást...
Ne nézzetek így rám!
Csak szerelmesek vagyunk, ennyi.
Ne gyűlöljetek!
Folyton rajtunk tartjátok a szemeteket, pedig csak egy kicsit mások vagyunk.
Hagyjatok békén!
Mondjátok mi a rossz ebben?
Hát mondjátok, mi a szerelem?
Úgy akarok szeretni, ahogy én akarok
Mindegy mit szóltok, nem fogok változni
Ne nézzetek így rám!
Csak szerelmesek vagyunk, ennyi.
Ne gyűlöljetek!
Folyton rajtunk tartjátok a szemeteket, pedig csak egy kicsit mások vagyunk.
Hagyjatok békén!
Song Jieun [Secret] ~ Don't Look At Me Like That [쳐다보지마]
Csendben, csak a fények kihunytakor indulhatok el, hogy lássalak.
Egy olyan világban bontunk szirmot, hol mindenhol tövisek várnak.
A suttogások körbevesznek...
Miért? Miért nem?
Hiszen annyira szeretjük egymást...
Ailee ~ Don't Touch Me
[
Micsoda tipikus hazugság! Azt mondod szeretsz?
Búcsút kell, hogy intsek a szokásos veszekedéseinknek.
Más lányokkal találkozol, de azt mondod, otthon alszol. Hát menj!
Mit akarsz? Miért szorítod a kezem?
Ne játszd meg magad, keress egy másik lányt, menj!
Az lesz a legjobb, ha elhagylak.
Menj, menj, menj hát, ha akarsz!
One Ok Rock ~ Be The Light
Ha csak a másnapra gondolok...
Azon kapom magam, hogy fogalmam sincs, miként végeztük így.
Mit rontottunk el?
Istenem...
Még ha a napok sorra múlnak is,
Bár olyan közelinek tűnsz, messze vagy, nagyon messze.
A súly mindig a vállaimat nyomja,
Az idő semmin sem változtat.
Azon a napon változott meg minden,
Fájdalmat s mérhetetlen szenvedést hozva.
Itt akár meg is érintheted a fájdalmat,
Még azt sem tudom, kit hibáztathatnék.
Újra s újra visszajátszom a történteket.
A súly mindig a vállaimat nyomja,
Az idő semmin sem változtat.
Azon a napon változott meg minden,
Fájdalmat s mérhetetlen szenvedést hozva.
A súly mindig a vállaimat nyomja,
Az idő semmin sem változtat.
Azon a napon változott meg minden,
Fájdalmat s mérhetetlen szenvedést hozva.
Mit hagyott maga után mindez?
Mi az, mit elvett s elfakított?
Talán sokáig fog tartani, de a szívünk képes lehet egy új kezdetre.
Ki kell tartanunk, nem adhatjuk fel,
Felszegett fejjel kell tovább haladnunk.
Már megjártad a poklot, s visszatértél.
Hogy feledhetnél?
Nem feledhetjük az életet, melyet elveszítettünk az utunkat járva.
Nemsokára rájössz, hogy bármerre is haladsz, az idő nem fog megállni,
Így neked sem szabad.
A tegnap fénye felragyog,
A holnap fénye is életre fog kelni
Oh, légy a fény.
A súly mindig a vállaimat nyomja,
Az idő semmin sem változtat.
Azon a napon változott meg minden,
Fájdalmat s mérhetetlen szenvedést hozva.
Bárki képes arra, hogy szemeit behunyva, úgy tesz, mintha semmi rossz nem történne.
De te nyisd ki a szemed, s harcolj!
Mit hagyott maga után mindez?
Mi az, mit elvett s elfakított?
Talán sokáig fog tartani, de a szívünk képes lehet egy új kezdetre.
Ki kell tartanunk, nem adhatjuk fel,
Felszegett fejjel kell tovább haladnunk.
Már megjártad a poklot, s visszatértél.
Hogy feledhetnél?
Nem feledhetjük az életet, melyet elveszítettünk az utunkat járva.
Nemsokára rájössz, hogy bármerre is haladsz, az idő nem fog megállni,
Így neked sem szabad.
Már megjártad a poklot, s visszatértél.
Hogy feledhetnél?
Nem feledhetjük az életet, melyet elveszítettünk az utunkat járva.
Nemsokára rájössz, hogy bármerre is haladsz, az idő nem fog megállni,
Így neked sem szabad.
A tegnap fénye felragyog,
A holnap fénye is életre fog kelni
Oh, légy a fény.
Néha a napok, észrevétlenül tovaszállnak,
Néhány közülük mégis felehetetlen
Nem ismerjük az okokat, de megválaszthatjuk, hogy mit akarunk tenni a következő nap.
Tehát, reménnyel a szívünkben kell meghoznunk a döntéseinket,
Alkossunk hát egy még ragyogóbb, szebb holnapot.
One Ok Rock ~ Be The Light
Ha csak a másnapra gondolok...
Azon kapom magam, hogy fogalmam sincs, miként végeztük így.
Mit rontottunk el?
Istenem...
Még ha a napok sorra múlnak is,
Bár olyan közelinek tűnsz, messze vagy, nagyon messze.
One Ok Rock ~ The Beginning
Csak adj egy okot, hogy a szívem tovább dobogjon
Ne aggódj, még biztonságban van, itt a karjaimban
Ahogy a világ lassan darabjaira hullik körülöttünk,
Csak annyit tehetünk, hogy egymásba kapaszkodunk
Fogd meg a kezem, s húzz vissza!
Érted bármit kockára teszek - suttogom az éjszakába.
Mondd, hogy "ez egyszerűen nem az én időm, de nem szabad feladnom"!
Eddig soha nem álltam fel, de most már van egy dolog amit nem adok fel.
Soha nem fogom elengedni a kezed.
Így hát, fel kell állnom
(Tovább kell rohannom)
Fel kell ébrednem, fel kell ébrednem
Soha nem adhatom fel,
Még akkor sem, ha őrülten fájdalmas
Csak annyit mondj el, miért?
Mások nyugodtan hívhatnak őrültnek, amiért már van miért harcolnom a végsőkig.
A tekintetedben rejlő csillogás szomorúságot takar, igaz?
Elvakultan, nem is sejtettem, hogy ez lesz a vége.
Hol kezdhetném hát el?
Nem kell mondanod semmit, tisztán hallak.
A csend köztünk semmit sem tükröz.
Megragadom hát az esélyt, s a magamévá teszlek.
Így hát, fel kell állnom
(Tovább kell rohannom)
Fel kell ébrednem, fel kell ébrednem
Soha nem adhatom fel,
Még akkor sem, ha őrülten fájdalmas
Csak adj egy okot, hogy a szívem tovább dobogjon
Ne aggódj, még biztonságban van, itt a karjaimban.
Még ha a világ omladozik is, ha sírunk is, ha össze is törünk, szirmot bonthatunk.
Vakon nem látom, mi lesz a vége.
Lássuk, meddig jutottunk el, a fájdalom árán is, mi elől nem tudtunk elmenekülni.
Itt még mindig nem fejezhetjük be, s még ha annyi alkalommal majdnem bele is haltam, még ha majdnem el is buktam, még mindig látok reményt.
Hát, hol kellene kezdenem?
Szorosan beléd kapaszkodtam, így nem veszíthetlek el,
Ha kitárnám a karjaimat, elveszítenélek.
Nincs semmi, ami miatt hagynálak elveszni, téged, kit mindenki elhagyott.
Csak annyit mondj el, miért?
Mások nyugodtan hívhatnak őrültnek, amiért már van miért harcolnom a végsőkig.
A tekintetedben rejlő csillogás szomorúságot takar, igaz?
Elvakultan, nem is sejtettem, hogy ez lesz a vége.
Hol kezdhetném hát el?
Lássuk, meddig jutottunk el, a fájdalom árán is, mi elől nem tudtunk elmenekülni.
Itt még mindig nem fejezhetjük be, s még ha annyi alkalommal majdnem bele is haltam, még ha majdnem el is buktam, még mindig látok reményt.
Végre elkezdődött.
One Ok Rock ~ The Beginning
Csak adj egy okot, hogy a szívem tovább dobogjon
Ne aggódj, még biztonságban van, itt a karjaimban
Ahogy a világ lassan darabjaira hullik körülöttünk,
Csak annyit tehetünk, hogy egymásba kapaszkodunk
Fogd meg a kezem, s húzz vissza!
Gummy ~ There is no Love [사랑은 없다]
Mikor belekezdesz, azt hiszed az lesz az utolsó, s hogy valóban szerelmes vagy,
Még ha semmit sem ér, nem tudsz tenni semmit, nem dobhatod el,
Hölgyeim, kik mindeneteket odaadjátok, figyeljetek rám!
Ki az, ki megvárakoztat?
A férfi.
Ki az, aki mindig vár?
Csak a nők.
Valakinek mindig rettegnie kell...
Nincs olyan, hogy szerelem, ilyet nem találsz sehol.
Ne hidd el, ha azt mondják "szeretlek"
Hányszor kell még, hogy átverjenek?
Hányszor kell még, hogy bántsanak?
Hányszor kell még fájnia, hogy megállj?
Mindenki őrült, mert a szerelem egy hazugság!
Nem kell több dráma
Ha szakítasz, nem tudsz semmit sem tenni, csak felejteni, próbálj felejteni!
Hölgyeim, kik hamis mosolyotokat mutatjátok, figyeljetek rám!
Ki az, ki könnyekre fakaszt?
Egy férfi.
S ki az aki ismét csak sír?
A nők.
Valaki mindig szenvedni fog...
Nincs olyan, hogy szerelem, ilyet nem találsz sehol.
Ne hidd el, ha azt mondják "szeretlek"
Hányszor kell még, hogy átverjenek?
Hányszor kell még, hogy bántsanak?
Hányszor kell még fájnia, hogy megállj?
Mindenki őrült, mert a szerelem egy hazugság!
Azt kívánom, bár soha ne kellene átélnie a szívednek
Csak játszani akartál, de végül ezernyi darabra törtél.
Nincs olyan, hogy szerelem, ilyet nem találsz sehol.
Ne hidd el, ha azt mondják "szeretlek"
Hányszor kell még, hogy átverjenek?
Hányszor kell még, hogy bántsanak?
Hányszor kell még fájnia, hogy megállj?
Mindenki őrült, mert a szerelem egy hazugság!
Gummy ~ There is no Love [사랑은 없다]
Mikor belekezdesz, azt hiszed az lesz az utolsó, s hogy valóban szerelmes vagy,
Még ha semmit sem ér, nem tudsz tenni semmit, nem dobhatod el,
Hölgyeim, kik mindeneteket odaadjátok, figyeljetek rám!
Ki az, ki megvárakoztat?
A férfi.
Ki az, aki mindig vár?
Csak a nők.
Valakinek mindig rettegnie kell...
Na Yoon Kwon ~ If it was me [나였으면]
Csak téged figyellek...
Még ha a napok el is suhannak mellettem,
A lélegzetvételed, a nevetésed még mindig megborztongat.
A könnyeim ismét peregnek,
Míg nevetsz, s mit sem tudsz a fájdalmamról...
Nem lehetne, hogy egyszer visszafordulj, s észrevedd ezt a naiv, éretlen bolondot?
Tudom, hogy a kívánságaim semmit sem jelentenek számodra...
Ha én lehettem volna, kit szeretsz
Szüntelen azért imádkoztam, hogy bár én lehettem volna...
Ahogy a ragyogó zöld fák,
Ahogy a tündöklő csillagok,
Csak téged látlak...
Tudtál róla?
Máig gyakoroltam a szerelmi vallomásokat magamban...
Így, visszatekintve elég szomorú.
Csak máig...
Sajnos, tudom, hogy a várakozás könnyebb, mint a felejtés.
Ha én lehettem volna, kit szeretsz
Szüntelen azért imádkoztam, hogy bár én lehettem volna...
Ahogy a ragyogó zöld fák,
Ahogy a tündöklő csillagok,
Csak téged látlak...
Tudtál róla?
Szeretném megkérdezni, hogy jól vagy-e
Hogy az a személy, ki melletted van, jól bánik-e veled...
Tudom, hogy bolond aggodalmak ezek, s feleslegesek,
De legalább egyszer szeretném elmondani könnyek nélkül...
...hogy szeretlek.
Na Yoon Kwon ~ If it was me [나였으면]
Csak téged figyellek...
Még ha a napok el is suhannak mellettem,
A lélegzetvételed, a nevetésed még mindig megborztongat.
A könnyeim ismét peregnek,
Míg nevetsz, s mit sem tudsz a fájdalmamról...
Nem lehetne, hogy egyszer visszafordulj, s észrevedd ezt a naiv, éretlen bolondot?
The One ~ Dear Love / One Love [사랑아] | [The Last]
Összeszorul a szívem, ahogy magányosan ismételgetem a neved
Könnyek csordulnak ki a szememből, ahogy rettegve harapok az ajkamra.
Elhagytam magam, s az sem érdekel semmi
Szerelmem, mi után vágyakozok
Ez a kegyetlen szerelem...
Mennyire kell még fájnia, s fájnia?
Hát nem létezik gyógyír?
Szerelmem, mi után vágyakozok
Ez a kegyetlen szerelem...
Mennyire kell még fájnia, s fájnia?
Hát nem létezik gyógyír?
Szerelmem, az én bolond szerelmem,
A beteljesíthetetlen vágyam,
Ez a szerelem soha nem lehet az enyém,
Így hát csak könnyeim hullatom
Mennyire kell még fájnia, s fájnia?
Hát nem létezik gyógyír?
Szerelmem...
The One ~ Dear Love / One Love [사랑아] | [The Last]
Összeszorul a szívem, ahogy magányosan ismételgetem a neved
Könnyek csordulnak ki a szememből, ahogy rettegve harapok az ajkamra.
Elhagytam magam, s az sem érdekel semmi
Lee Sora ~ The Wind Blows [바람이 분다]
A szél megérinti a megrendült lelkem
Ahogy átlebben a kihalt tájon.
A hazafelé vezető úton járok, miután levágtam a hajam,
S a könnyek, miket eddig visszafogtam, lassan végigcsorognak az arcomon.
Az ég alkonyba borul, és a sötét utcákat simogatják a hideg esőcseppek.
Az eső követ, ahogy eltávolodok mindenkitől...
Ám, mintha már lassan elállni készülne.
A világ ma is pont olyan, mint tegnap
Az idő lassan elmúlik, s én vagyok az egyetlen, ki megváltozott.
Az álmaim messze szálltak a széllel, majd miután kegyetlenül darabjaikra hullottak, a semmibe vésztek.
Fúj a szél, s felidézi a múltat, jegessé varázsolva a levegőt.
Ahogy elfordultál tőlem, annak a nyárnak a végén, olyan hidegnek tűnt a hátad...
De ma már azt hiszem értem.
Ugyanazok az álmatlan éjszakák...
A szerelem csak számomra volt tragédia,
Az emlékeink másképp íródtak meg.
Egy viszlát nélkül búcsúztunk el egymástól,
A világ ma is pont olyan, mint tegnap
Az idő lassan elmúlik, s én vagyok az egyetlen, ki megváltozott.
A szél megérinti az arcom, ahogy ezernyi értékes emléket fúj felém,
Én pedig könnyekben török ki.
Lee Sora ~ The Wind Blows [바람이 분다]
A szél megérinti a megrendült lelkem
Ahogy átlebben a kihalt tájon.
A hazafelé vezető úton járok, miután levágtam a hajam,
S a könnyek, miket eddig visszafogtam, lassan végigcsorognak az arcomon.
Kim Gunmo ~ Beautiful Farewell [아름다운 이별]
Ahogy a könnyeim hullottak...
Tudtam, véget ért.
Mikor láttam, hogy milyen erőtlenül fordítottál hátat,
Tudtam, te is olyan szomorú voltál, mint én magam.
De ki kell bírnunk, csak így maradhatnak gyönyörűek az emlékeink.
A rövid együttlétünk, a szomorú szerelmünk,
Most mindössze sebek, melyeket könnyeinkkel kell kitörölnünk.
Mindig a szívem legmélyén foglak őrizni,
Megelégszem ezzel a szomorú szerelemmel, hisz emiatt lehettem veled.
Idővel képes leszek elfeledni téged, s mindent,
De egy ideig...tudom, meg fogom könnyezni az emlékeket.
Ahogy behunyom a szemeimet, felidézem az utolsó napunkat.
A szerelmünket, mit magamban rejtegetek, mit még mindig a szívemben érzek.
Még ha most el is temetem az emlékeket.
El kell felednem ezt a hosszú búcsút
Ezt a szomorú szerelmet, mely könnyet csal a szemeinkbe.
Mindig a szívem legmélyén foglak őrizni,
Hisz megelégszem ezzel a szomorú szerelemmel, hisz emiatt lehettem veled.
Még ha el kellene felednem téged, ki kelle törölnöm az emlékeimet, mindent.
Egy ideig...tudom, meg fogom könnyezni az emlékeket.
Kim Gunmo ~ Beautiful Farewell [아름다운 이별]
Ahogy a könnyeim hullottak...
Tudtam, véget ért.
Mikor láttam, hogy milyen erőtlenül fordítottál hátat,
Tudtam, te is olyan szomorú voltál, mint én magam.
De ki kell bírnunk, csak így maradhatnak gyönyörűek az emlékeink.
Brown Eyes ~ Already One Year [벌써 일년]
Ez az első alkalom, így talán pár nap múltával jobban leszek.
Bár már majdnem egy év eltelt...
Szomorúság uralkodik el rajtam, minden egyes évfordulónkkor.
Annyira magabiztos voltam, mikor bevallottam mit érzek irántad
Pusztán pár nappal azután, hogy találkoztunk.
Most, a születésnapodon egy tortával s gyertyákkal ünnepeltem...
De a könnyeim eloltották a kis lángot.
Hiszek benned, hiszek a döntésedben
Már majd egy év telt el, de még ha több is suhan el mellettem, várni fogok rád.
Nem mondhatom el, hogy iszonyatosan látni akarlak, hogy szeretném, ha visszatérnél hozzám,
Hisz látom, hogy a lágy tekintete miatt az arcod felragyog, szebben, mint a gyűrű a bal kezeden.
Hiszek benned, hiszek a döntésedben
Tudom, te már új életet kezdtél,
Így nekem csak a magányos emlékek maradtak.
A mosolyok, a beszélgetések, az álmok, mikre most visszatekintek.
Egyetlen új szerepel közöttük,
A várakozás, mely könnyekbe fullad.
Hiszek benned, hiszek a döntésedben
Tudom, te már új életet kezdtél,
Így nekem csak a magányos emlékek maradtak.
Hiszek benned, hiszek a döntésedben
Már majd egy év telt el, de még ha több is suhan el mellettem, várni fogok rád.
Brown Eyes ~ Already One Year [벌써 일년]
Ez az első alkalom, így talán pár nap múltával jobban leszek.
Bár már majdnem egy év eltelt...
Szomorúság uralkodik el rajtam, minden egyes évfordulónkkor.
Annyira magabiztos voltam, mikor bevallottam mit érzek irántad
Pusztán pár nappal azután, hogy találkoztunk.
Most, a születésnapodon egy tortával s gyertyákkal ünnepeltem...
De a könnyeim eloltották a kis lángot.
Shin Seung Hun ~ I Believe
Hiszem, hogy ez nem a búcsú, még akkor sem, ha nem vagy itt, velem
Hiszem, hogy csak kicsit sokáig tart, míg rálelsz a hazavezető útra.
Magamhoz ölelem az összes emlékünket
Még ha annyira fáj is, hogy könnyekre fakaszt.
Remélem, te nem hullatsz annyi könnyet, mint én.
Szeretném, ha könnyek nélkül tudnál elhagyni engem.
Tudom, hogy egy nap vissza fogsz térni hozzám.
Hiszek benne, így várni fogok.
Meg fogom tenni érted.
Hiszem, hogy azért nem sírtál, csak mert nem akartál fájdalmat okozni nekem.
Hiszem, hogy a könnyek egy nap visszatalálnak hozzám
Ahogy felidézlek, könnyek szöknek a szemembe.
Remélem, te nem hullatsz annyi könnyet, mint én.
Szeretném, ha könnyek nélkül tudnál elhagyni engem.
Tudom, hogy egy nap vissza fogsz térni hozzám.
Hiszek benne, így várni fogok.
Meg fogom tenni érted.
Ennyire káprázatos volt a világ azelőtt is, hogy megismertelek?
Még ha ez a hely a könnyeimre emlékeztet, továbbra is itt maradok.
Boldogan fogok várni, hisz érted teszem.
Még ha az idő múlásával el is feleded a hazafelé vezető utat...
Várni fogok rád.
Megteszem érted...
Shin Seung Hun ~ I Believe
Hiszem, hogy ez nem a búcsú, még akkor sem, ha nem vagy itt, velem
Hiszem, hogy csak kicsit sokáig tart, míg rálelsz a hazavezető útra.
Magamhoz ölelem az összes emlékünket
Még ha annyira fáj is, hogy könnyekre fakaszt.
Epik High & Jisun [Loveholic] ~ One
Az idő lejár, lejár, lejár
Szeretném látni, ahogy kicsordulnak a könnyeid,
Ahogy ok nélkül kicsordulnak
Senki sem tudja mit rejt a szíved
Az üvegszilánkok tomboló viharában
A sebek betegséggé válnak,
Ahogy mintha minden ajtót befalaztak volna
S a tükörben már csak egy ellenséget látsz
Fájdalmas, igaz?
Nem engedem, hogy ismerjenek,
Hagyom, hogy a levegőd elfogyjon
Kényszeríteni foglak, hogy végül választanod kelljen
Szörnyű vagyok, igaz?
Elveszek minden okot, ami arra bíztatna, hogy maradj állva
Ne hagyok visszavezető utat
Így végig kell sétálnod az úton
Biztosan ki fogsz fogyni a levegőből
Hegek (mikor könnyekre fakadsz)
Sebek (bár próbálkozol)
Könnyek (búcsúzz el)
Kicsordulnak (az idő lejár)
Te (mikor könnyekre fakadsz)
Körbe-körbe jársz (bár próbálkozol)
Megjárod a halált
Én pedig megmentelek
Te vagy számomra az egyetlen(egyetlen!)
Mikor az árnyékok közt járok,
- Mikor elfog a rettegés a sötétség miatt,
Elakad a lélegzetem -
Te vagy a megmentőm,
Felém nyújtod a kezed.
- Mikor az összes ajtó bezárul előtted
Támaszként ajánlom fel a kezem -
Te vagy számomra az egyetlen
Az én megmentőm
Az idő lejár...
Lángokba borítottad a világot
Elérted, hogy mindenki szemet hunyjon
Szenvedés tükröződik a szemeidben,
Pont mint a fények a városban.
(Még mindig álmodsz?)
Még mindig alszol?
A könnyeket számlálod, miket hullattál?
Figyeled, ahogy a papír csónak elsüllyed...
Nem szomorú?
Izzadtan ébredsz az éjszaka közepén
Tudatlanul fekszel a padlón
Azt hiszed ez a vége?
Minden rendben?
Én megértelek...
Csak egy seb vagyok a megtört testeden
Eltüntethetem a könnyeidet,
Miket a darabokra hullott házasságod mögött rejtegettél
Megragadom a kezed, s bízni fogok benned
Hegek (mikor könnyekre fakadsz)
Sebek (bár próbálkozol)
Könnyek (búcsúzz el)
Kicsordulnak (az idő lejár)
Te (mikor könnyekre fakadsz)
Körbe-körbe jársz (bár próbálkozol)
Megjárod a halált
Én pedig megmentelek
Te vagy számomra az egyetlen (egyetlen!)
Mikor az árnyékok közt járok,
- Mikor elfog a rettegés a sötétség miatt,
Elakad a lélegzetem -
Te vagy a megmentőm,
Felém nyújtod a kezed.
- Mikor az összes ajtó bezárul előtted
Támaszként ajánlom fel a kezem -
Te vagy számomra az egyetlen,
Az én megmentőm
Az idő lejár...
Hegekkel küszködsz?
Sebektől szenvedsz?
Eltévedtél a sötétben?
Hegekkel küszködsz?
Sebektől szenvedsz?
Számomra még mindig gyönyörű vagy...
Te vagy számomra az egyetlen(egyetlen!)
Mikor az árnyékok közt járok,
- Mikor elfog a rettegés a sötétség miatt,
Elakad a lélegzetem -
Te vagy a megmentőm,
Felém nyújtod a kezed.
- Mikor az összes ajtó bezárul előtted
Támaszként ajánlom fel a kezem -
Te vagy számomra az egyetlen,
Az én megmentőm
Az idő lejár...
Epik High & Jisun [Loveholic] ~ One
Az idő lejár, lejár, lejár
Szeretném látni, ahogy kicsordulnak a könnyeid,
Ahogy ok nélkül kicsordulnak
Senki sem tudja mit rejt a szíved
Az üvegszilánkok tomboló viharában
A sebek betegséggé válnak,
Ahogy mintha minden ajtót befalaztak volna
S a tükörben már csak egy ellenséget látsz
Fájdalmas, igaz?
私の甘い秘密 ~ 내 달콤한 비밀
 |
나는 좋은 길을 가고있어? |
Megtörtént, és még mindig nehéz felfogni, hogy ez a valóság.
Igazából annyi minden történt az elmúlt év során, hogy pontosan leírni sem tudom, hogy mit érzek jelen pillanatban.
A hátam mögött tudott időszak szinte lehetetlen ködbe vész, s csak kisebb-nagyobb fordulópontokat tudok felidézni, mintha minden egyes nap s hét teljesen egybefolyna, egy hatalmas, kiolvashatatlan masszát alkotva.
Ám kiemelkedő pillanatok akadnak.
Július 24-e, igen ez volt az a nap, mikor hosszú idő óta először elmozdult a befagyottnak hitt óra mutatója, s megrezdültem én magam is.
Este volt már, s élénken emlékszem, ahogy a 'lányom' kezét fogtam, már hosszú órák óta, idegesen, feszülten, az izgatottságtól felrobbanni készülő mellkassal.
Aztán egyik másodpercben megszólalt a telefonom, s láttam, ahogy felvillant a képernyő. A szabad kezemmel reszketve nyitottam meg az üzenetet, miszerint...
"...elérte a keleti nyelvek és kultúrák... ponthatárát..."
A 'lányom' előbb sikoltott fel mint én, mert egy percig felfogni sem tudtam, hogy mi történt. Megzavarodtam, s kellett egy pillanat, hogy párszor átfussam az üzenetet egyetlen mondatát, akaratlanul is memorizálva a szavakat, melyek igazi változást hoztak az életembe - abba az életbe, mibe lassan kezdtem belenyugodni.
Felsikoltottam, majd majdnem sírva ölelgettük egymást, miközben úgy reszketett a testem, ahogy talán még soha.
Természetesen aki nem ismer s nem ismeri azokat a történéseket, mik befolyásolták a napjaimat, nem igazán tudják átérezni azt az örömöt, amit akkor éreztem.
Én már tényleg kezdtem azt hinni, hogy vége, hogy a szürke hétköznapok magukba fognak szippantani, hogy nekem is olyan felnőttnek kell lennem, aki egy keserű, vágyakozó mosollyal csomagolja be, majd rejti a fiókja mélyére az álmait, miket éjente, néha-néha elhúzva nézeget, s tovább szövöget, csak, hogy még nehezebb legyen visszazárni őket.
Aztán teljesen hirtelen, majdnem a semmiből ott termett az ezernyi lehetőség, a rengeteg, majdnem megszámlálhatatlan útelágazás, az az izgalom, ami után annyi ideje áhítoztam. Akkor azt gondoltam - emlékszem pontosan -, hogy "megérte". Igen, megérte majdnem beletörődni, majdnem feladni, majdnem elhagyni magam. Már ott voltam a küszöbön, s majdnem bezártam magam mögött az ajtót.
Miután felvettek japán szakra, izgatott voltam, mert hé, ez volt az álmom!
De aztán...
... ez elmúlt.
Először ez a furcsa nyugalom megzavart, s nem tudtam mit kezdeni vele. Őszintén megmondva iszonyatosan riasztó gondolat férkőzött a lassan kihűlő izgalom helyébe.
" Jó úton haladok?"
Félelem töltött el, hogy talán túl sokat vártam, s kihalt belőlem az a szenvedély, ami mindaddig hajtott, vagy, mi van, ha csak azért vágyakoztam, mert annyira elérhetetlennek tűnt számomra ez az "álom"?
De most, miután meglátogattam az óráimat, rádöbbentem, hogy nagyot tévedtem.
Iszonyatosan nagyot.
Nem ez volt az álmom, mindez, annak csak a kapuja. Pusztán csak egy esély, amit ha elég elszánt vagyok kihasználhatok, hogy megtaláljam azt, ami valóban az álmom, amiért érdemes felkelni reggelente, ami hajthat előre életem során, ami nem engedi, hogy az én napjaim is olyan szürkék s lelkileg reménytelenek legyenek, mint azoké az embereké, kik körül vesznek.
Nem értenek, én pedig nem értem őket.
Azt mondják, hagyjam abba, mert egy nőnek az anyaság s a család az álma, mert nincs is annál szebb.
Én viszont azt gondolom, hogy anyának lenni nem cél, inkább csak egy jutalom. Szép s csodálatos dolog ez, talán valóban nincs nála értékesebb s édesebb élmény. De a nőknek ugyanúgy vannak álmaik az életben, miket szeretnének elérni, s legtöbbször ezeket adják fel, mert anyákká válnak - vagy szabad akaratukból, vagy a véletlen folytán -, s csak ritkán sikerül ezeket a kisebb vagy nagyobb álmokat valóra váltaniuk.
Nem, nem mondom, hogy ez rossz dolog lenne, mindössze azt, hogy nem nekem való.
Furcsa mód, egy nagyon jó barátom pontosan megfogalmazta azt, hogy miképp is élem én az életem. Úgy mint egy pillangó. Nem akarok semmiféle magasztos költői képpel élni, de belegondolva talán igaza volt. Soha semmit nem tudok igazán komolyan venni, csak lépdelek az úton, keresve valamit, azt a valamit, miről még magam sem tudom, hogy mi lehet.
Mindig csak könnyedén, néha a szélre bízva magam, néha a jószerencsére, miben régebben nem is hittem igazán - pedig így, visszagondolva mindig is mellettem állt, néha történések, néha találkozások s leggyakrabban értékes barátok képében.
Így történhetett az is, hogy most, mint elsőéves egyetemi diák, ülhetek az iskola "padjaiban", arról a világról hallgatva előadásokat, mit annyira szeretek, a rossz és a jó oldalával együtt.
És igen, megnyugodtam.
A téves kétkedés elmúlt, s rádöbbentem, hogy ennek a nagy nyugalomnak mindössze az az oka, hogy nincs miért idegesnek kellene lennem. Ha ez pár évvel ezelőtt történik velem, minden bizonnyal nagyon izgatott, reszkető szívvel álltam volna a nagy épület kapujában, arra várva, hogy mi fog történni, de most, erre képtelen vagyok.
Lényegében még az is szerepet játszik a viselkedésemben - s erre a mai nap folyamán döbbentem rá -, hogy annyira rám nyomta a bélyegét az elmúlt időszak, hogy ép ésszel nehéz felfogni, hogy velem ekkora mértékű jó dolog történhet. Még akkor is, ha ott ülök, miközben japánul s koreaiul beszélnek hozzám.
Másodsorban pedig, mert már nem az a kislány vagyok, aki voltam. Még mindig ugyanaz, csak más formában.
Egy örök kedvenc anime záró sorai között csendült fel ez :
" Ahol az álom valóra válik, ott kezdődik a valóság."
A szívembe véstem ezeket a szavakat sok-sok évvel ezelőtt, pedig soha nem gondoltam volna, hogy valóban jelentenek is valamit.
Egy álmom valóra vált, mégis, mintha mi sem történt volna.
Hogy miért?
Mert ezek után csak még több, még sokkal több cél vár rám, mikért megéri küzdeni.
Megkönnyebbültem, de annyira, hogy egy cseppnyi feszültség sem maradt a testemben, sem a lelkemben. Innentől már minden rajtam múlik, nem igaz?
Mindössze annyiban vagyok biztos, hogy soha nem akarok olyanná válni - még ha erőteljesen érzem is, hogy lassan s biztosan én is felnőtt leszek -, mint azok, kik körülöttem élnek.
Tehát, itt ülök, az ország minden kis zugából érkező társaimmal együtt, kik ugyanazokat az álmokat dédelgetik, miket én is. Milyen furcsa érzés ez! Hirtelen meg sem tudtam volna fogalmazni. Helyet foglaltam az első órámon, s a rengeteg ismeretlen arc, kíváncsi s többségében álmos tekintet mögött mégis ismerős álmok s bizonyos ponton összekapcsolódó múlt bújt meg.
Nem ismerjük egymást, s mégis.
Roppant furcsa, s szédítő belegondolni, hogy ennyi, ennyire sok lány s fiú akarja ugyanazt - még ha eltérő formában is -, amit én. Szédítő, elnémító.
Ma, a kimondhatatlanul nehézkes vonatútam alatt - MÁV te csodás! - egyszer csak belém hasított egy érzés.
" Megtörtént. Velem. Mindez velem történt. "
Aki ismer, tudja, hogy mennyire akartam ezt, s bosszantóan sok akadály gördült elém. De hé, még ha ott is az a majdnem, mégsem adtam fel. Ez az ami számít, ugye?
"Nem az a fontos, hányszor esel el, hanem hányszor kelsz fel."
Ugyan, nem azt állítom, hogy fene rossz életem lenne, mert nincs is így. Amíg vannak barátaim, míg itt van a két "lányom", addig az életem nem lehet rossz. Jöhetnek gáncsok, de ez az élet, felfogtam, elfogadtam. Mellettem van mindenki aki fontos, akit tényleg szeretek, tehát van miért folytatni. De ami a leglényegesebb, hogy itt vagyok én. Igen, ÉN.
Ez az ÉN életem, s magamért kell cselekednem, magamért kell tovább haladnom.
"
Ezek után pedig lassan, tényleg lassan, elkezdtem felfogni, hogy hol is vagyok s mit csinálok én ott.
Hallgattam az előadásokat, részt vettem az órákon, s minden kezdett valóságos formát ölteni a szemeim előtt. A hallottak érdekesek, hasznosak voltak, még ha elsőre nem is éreztem semmit. Egészen a mai napi vonatútig, mikor is végre bedugtam a fülhallgatóm, s a szépséges majd három óra (másfél helyett) alatt lényegében egy dalt hallgattam [ezt], felidéztem az egész addigi élményeim - mik addig nem is tűntek élménynek.
Bár rengeteg olyan órán vettem rész, mik egyelőre nem adtak sok tapasztalatot, de reménykeltőek, mert bízom benne, hogy felettébb érdekesek lesznek, mégis a legjobban a nyelvórák fogtak meg. Jelenleg japánt s koreait tanulok, s csodálatos volt mind a kettő, el sem tudom mondani mennyire. Boldog voltam.
Én tényleg ezzel szeretnék foglalkozni a későbbiekben is.
Nem tévedtem.
Viszont, ez nekem nem elegendő. Rádöbbentem arra, amit eddig is tudtam, hogy életemben a nyelvek töltik be a legfontosabb szerepet, s minél többet szeretnék elsajátítani belőlük. Most épp ezt a kettőn tanulom, de amint lehet az orosz és a kínai nyelvekkel is szeretnék minél közelebbi kapcsolatba kerülni. Az orosz nagyon régi vágyálmom, sokkal előbb jelent meg az életemben, mint a japán vagy a koreai, de soha nem tudtam kiszeretni belőle, mindig bennem lappangott a tűz, amit nem hinném, hogy valaha is ki tudnék irtani magamból.Tanultam is, mert anyukám nagyon jól beszélt, de ez valahogy abbamaradt, mert egyrészt lusta voltam, másrészt pedig, mert mindig közbejött valami. De most, amint lehetőségem adatik, felveszem az óráim közé. A kínai nyelvvel várni fogok, hisz van időm, még bőségesen. Reményeim szerint. De ezeket mindenképp el fogom sajátítani, s minél hamarabb.
[Számomra nincs is szebb annál, mint hogy egy nyelvet megtanuljak, akkor is, ha hiszek abban - talán említettem valahol -, hogy attól, hogy tanulunk, még nem fogjuk tudni soha elsajátítani a nyelvet tökéletesen. Nekem, mint magyarnak, mindig is a magyar nyelv lesz a sajátom, s erre büszke is vagyok. Ennél gyönyörűbbet, nehezen tudnék elképzelni.]
Ezen kívül meg kellett birkóznom azzal is, hogy ismét kollégista lettem.
Őszintén?
Nem sok reményt fűztem ehhez, s nem, nem az emberek, vagy az alkalmazkodás szempontjából. Tudni illik, sokszor laktam már kollégiumban s rengetegszer váltottam osztályt, így a beilleszkedéssel szemernyi gondom sincs, de ez talán a személyiségemből is adódhat. Régebben ugyan nagyon nehezen barátkoztam, de rengeteget küzdöttem azért, hogy ezen változtassak, szerencsére sikeresen.
Inkább az aggasztott, hogy a szüleimet itthon kellett hagynom. Az elmúlt időszakban nagyon közel kerültünk egymáshoz, s féltem, hogy mi lesz velük nélkülem. Egyszerre szerettem volna elszakadni végre innen, s maradni, az aggodalmaim miatt. Nem azért, mert annyira ragaszkodnék hozzájuk, de tudom, hogy szükségük van rám. Soha nem voltam velük igazán szoros viszonyban, ami a legtöbb barátomnak s ismerősömnek furcsa volt, sőt idegen, de nekem ez a megszokott.
" A családtagjait nem választhatja meg az ember, de a barátait igen."
Ez elárul mindent a kapcsolatunkról. Tudni illik - és ezek puszta tények, nem pedig panaszok -, én valahogy kiestem a családból. Későn születtem, lehet, igen, lehet, hogy ez az oka. Magam sem értem miért, de mintha idegen lennék a saját környezetemben, mindegy, hogy a szűkebbre, vagy a tágabbra gondolok. Ennek oka ugyanannyira én vagyok, mint ők. Mintha nem is tudnának rólam, arról, hogy én is közéjük tartozok. Nem tudják, mikor van a születésnapom, vagy a névnapom - bár ezek nekem nem jelentenek semmit -, nem tudják, hogy mivel foglalkozok, hogy tanulok-e vagy dolgozok. Mint egy idegen. De persze, emellett én sem nyitottam igazán feléjük. Korábbi éveimben, eléggé bezárkóztam, még gyermekként is, azt is megkockáztatom, hogy nem voltam eléggé szerethető.
De nekem ez megfelel. Teljesen. Nem panaszkodni akartam ezzel, szimplán felvázolni a helyzetet, hogy kicsit érthetőbb legyen.
A szüleimmel is hasonló volt a helyzet, mindaddig, míg szükségük nem lett arra, hogy velük legyek. Ez, valami furcsa, majdnem bizarr módon közelebb hozott bennünket. Apukám majd két éve kórházba került, s azóta is küszködik bizonyos gondokkal - azt hiszem erről már meséltem -, ezek után pedig anyukám is hasonlóan járt, bár más problémákkal. Hát, lévén, hogy én vagyok a legfiatalabb gyerek, s az egyetlen kinek nincs saját családja, itthon maradtam, no nem mintha lett volna más választásom.
Azonban, ahogy telt az idő, egyre kedvetlenebb, s érzelemmentesebb lettem. Mindig itthon, mindig a napi rutin, mindig, minden ugyanaz. Minden áldott nap. Az álmaim egyre messzebb sodródtak, úgy éreztem, hogy megfulladok. Ezért az érzésért pedig gyűlöltem magam, s még most is undorodok, amiért örülök, hogy szabaddá váltam. Már maga a kijelentés is " szabaddá váltam". Mitől szabadultam meg? A szüleimtől, akik felneveltek, akik mindent megpróbáltak megadni nekem, amit tudtak? Mesélhetnék órákig, hogy miken ment keresztül a családunk évekkel ezelőtt, de felesleges lenne, s senkit sem érdekelne. Mindenkinek megvannak a maga problémái, így csak legyintenének, hogy "fogjam be, panaszkodjak akkor, ha súlyos problémám van, miért sajnáltatom itt magam". Amúgy sem akarnám ezt tenni, soha.
Nekem mégis sok volt ez. Egyszerre akartam rohanni s maradni.
Utáltam magam ezért. Most is bűntudatot érzek, s emiatt sem tudom megengedni magamnak, hogy igazán boldog legyek. Hogy lehetnék teljesen boldog, mikor magam mögött hagyom a szüleimet, akiknek szükségük van rám, mégis megpróbálnak támogatni, hogy a saját álmom közelébe jussak?
Míg az iskolában ültem, sokszor eszembe jutott, hogy "nem mosogattam el", hogy "ki fog főzni", "nincs összeseperve". Rosszul voltam ettől, de mikor elhessegettem a gondolatot, attól kapott el a hányinger.
Boldog vagyok, de mégsem.
Nem tudok zöld ágra vergődni. Nem értem saját magam, épp ezért...nem tudom mit kellene éreznem.
Tudom, hogy természetes az elszakadás, s nekem nem ezzel akadt problémám. Soha nem voltam se anyás, se apás, mindig is független voltam a szüleimtől mind érzelmileg, mind minden értelemben, ez nem is erről szól.
De nem tudok tényleg boldog lenni, addig, míg tudom, hogy szükségük van rám. Szörnyen önzőnek érzem magam, de ha maradtam volna, akkor úgy érzem elveszítettem volna mindent. Legfőképp önmagam.
Hálás vagyok, amiért mertem, és önző vagyok, amiért mertem.
Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, egyszerre több embernek is. De most annyira nehéz...alkalmazkodni akarok mindenkihez, a szüleimhez, az új élethez, ahhoz, kikek annyira hálás vagyok, s végül magamhoz. Szeretnék örülni, s örülök is, de nem merem kimutatni, mert akkor utálni fogom magam, még jobban. De ezt hogy mondhatnám el?
Szereztem barátokat. Ez mindig is gyorsan ment, de emiatt is mar a bűntudat.
"Míg én jól érzem magam, otthon mi lehet?"
És most biztosan azt hiszi mindenki, hogy idegileg labilis idióta vagyok, de nem, nem így van. Egyszerűen félek. Választottam egy oldalt, de nem tudom elhagyni a másikat sem, mert nem lenne helyes. Egyik sem helyes, s képtelen vagyok végleg dönteni.
Így éreztem mikor felsétáltam az aluljáróból, s megpillantottam a fényeket a hatalmas épületek között. Nem merek örülni, s még ha meg is teszem, nem merem kimutatni. Tudom, hogy a legtöbben bolondnak tartanak, de ez van.
Mintha két világ között élnék. Mindkettő az otthonom, s fájna választanom. Miről beszélek? Már választottam, s emiatt érzem magam ennyire szörnyen, ahelyett, hogy - ahogy feltehtően minden társam teszi -, felhőtlenül boldogan járnék-kelnék a városban, élvezném száz százalékban az előadásokat, s barátkoznék és barátkoznék.
"Talán majd ezt is megoldja az idő, ahogy minden mást is." - Ugyan! Az idő nem old meg semmit, csak ÉN magam tudom ezt helyre tenni. Csak egyelőre fogalmam sincs, hogyan. Mert minél jobban igyekszem, hogy senkinek se okozzak csalódást, annál több embert bántok meg, miközben csak mosolyognak és bólintanak, mondván " örülök, ha boldog vagy". Mellettem állnak, mindössze én nem tudok mellettük.
Pocsék érzés.
Most gondolhatjátok, hogy "ugyan, ne azzal foglalkozzak, hogy másoknak milyen csalódást okozok, hanem gondoljak magamra." Ám ez nem egy ilyen egyszerű helyzet. Tényleg nem. Az, hogy szükség van rám, nem csak légből kapott mentség az önsajnáltatásra. Ez az igazság.
Azonban, mikor benn ülök, s az eszméletlenül aranyos sensei beszél, bármennyire is rosszul vagyok tőle, nem tudom nem élvezni az órát. Előre tudom, hogy szeretni fogom, egyre jobban és jobban. Nem vagyok képes tagadni, hogy élvezem.
Összességében annyit mondhatok el, hogy kellett egy kis idő, sőt, nagyon sok, míg felfogtam, hogy mi történik velem. Még most sem értem tisztán, de talán lassan...lassan ki fog tisztulni a kép, s minden világossá válik.
Elértem amit eddig akartam - nem kevés segítséggel -, s hálás is vagyok ezért.
Az iskola szép, kellemes. Az órák érdekesek, kivéve egyet *kínos köhögés*, de az elhanyagolható a többihez képest. Kíváncsian várom, hogy mit hoz a jövő, s milyen tudással és élményekkel fogok gazdagodni.
A kollégium nagyon barátságos, a szobatársaim kifejezetten aranyosak, bár igazán közel még nem tudtunk kerülni egymáshoz, de ez teljesen természetes! Majd most vasárnap a saját kezemmel sütött süteményeimmel lepem meg őket, s igyekezni fogok, hogy minél hangulatosabbá tegyek a kapcsolatunkat! Nem szeretnék olyan szobában "lakni", ahol némán sétálunk el egymás mellett, én azt akarom, hogy még ha barátok nem is leszünk, s még ha csendben is kell lennünk, az kényelmes s békés csend legyen. Semmi másra nem vágyok. Beszélgetni, megosztani a hétköznapok történéseit, a gondolatainkat.
Vicces, én vagyok egyedül elsős, mégis majdnem a legidősebb közülük. Már most el tudunk beszélgetni és nevetgélni, de érezhető az a kezdeti terhes levegő, ami ilyenkor mindig körbelengi a levegőt. Ezt pedig el fogom tüntetni.
"Nobuta pawa chu nyu~"
Immár hivatalosan is tanulom a nyelveket, s imádkozom, hogy minél jobb s jobb legyek, akármilyen nehéz is erre gondolnom.
Jelenlegi rövidtávú cél pedig, hogy az orosz kezdőt is bepréselhessem az órarendembe, mindegy hogyan. :)
TOP.IC ~ Not Pretty [예쁘지 않아 ]
Szerelem
Édes szavak, szavak melyeket nem tudok egyszerűen kimondani
Suttognak, mikor meglátnak, igen, tudom, nem vagyok csinos
Még soha nem voltam szerelmes
Mikor meglátom magam a tükörben, még hevesebben ráz a zokogás
Mihez kezdjek a sérült szívemmel?
Csak egy lány vagyok, ki arra vágyik, hogy szeressék
Nem vagyok csinos, sőt, csúnya.
Mindenki nevet, mikor meglátnak
Annyira vágyakozok...
Sajnálom, de én csak egy lány vagyok, ki arra vágyik, hogy szeressék
Tudtad?
Csak rád gondolok, így könnyeim újra hallanak
Kérlek, csak egyszer ölelj meg!
Akkor rám mosolyogsz majd, ha csinos leszek?
Tick tock az idő egyre telik,
Én pedig csak a távolból figyellek
Mikor rám pillantasz, figyelmen kívül hagysz, s elfordítod a fejed
Nem tudnál csak egyszer rám nézni?
Ahogy a könnyeim hullanak, lassan a szívembe olvadsz
Mihez kezdjek a sérült szívemmel?
Csak egy lány vagyok, ki arra vágyik, hogy szeressék
Nem vagyok csinos, sőt, csúnya.
Mindenki nevet, mikor meglátnak
Annyira vágyakozok...
Sajnálom, de én csak egy lány vagyok, ki arra vágyik, hogy szeressék
Tudtad?
Senki sem néz rám,
Mint egy virágra, minek nincs illata
A szívem iszonyatosan fáj, ahogy rám mutatnak, s szitkozódnak.
Tudom, nem vagyok csinos
Olyan vagyok, mint egy csúnya baba
A rút szívemben zuhog az eső, a te képedben
Csak egy lány vagyok, ki szeretetre éhes, a te szerelmedre vágyik
Egy lány vagyok, ki a te szerelmedre vágyik
Mihez kezdjek a sérült szívemmel?
Csak egy lány vagyok, ki arra vágyik, hogy szeressék
Nem vagyok csinos, sőt, csúnya.
Mindenki nevet, mikor meglátnak
Annyira vágyakozok...
Sajnálom, de én csak egy lány vagyok, ki arra vágyik, hogy szeressék
Tudtad?
Csak rád gondolok, így könnyeim újra hallanak
Kérlek, csak egyszer ölelj meg!
Akkor rám mosolyogsz majd, ha csinos leszek?
TOP.IC ~ Not Pretty [예쁘지 않아 ]
Szerelem
Édes szavak, szavak melyeket nem tudok egyszerűen kimondani
Suttognak, mikor meglátnak, igen, tudom, nem vagyok csinos
Még soha nem voltam szerelmes
Mikor meglátom magam a tükörben, még hevesebben ráz a zokogás
Noel ~ Too Late [늦은 얘기들]
Zenét hallgatok, míg a Napot felhők takarják el
Az ősz érkeztének zajait figyelve, rád gondolok
Muszáj volt elhagynom téged? Megbántam, de már túl késő.
Nem tehetek semmit.
Néha megkönnyezem a szenvedélyes emlékeinket,
Néha elmosolyodok a szomorú emlékeken
Bármennyire is szenvedtünk, az idő halad tovább
Mára pedig ez is csak egy lett a szakítások közül
Egy nap, mikor szenvedésünk csak egy emlék lesz, meg kéne kérdeznem, "hogy vagy"?
Azok a dolgok, mikről beszélgettünk, az éjeken, mikor kezed fogtam...
Néha felidézem őket, miközben az ősz közeledtét jelző zajokat figyelem.
Egy történet, egy jó emberről...
Miután részeg lettem, hagyom hogy elnehezedett testem egy új napra ébredjen.
A hajnali levegő mégis kicsit hidegebbnek tűnik
Magányosnak érzem magam, ahogy az idő túl gyorsan telik.
Mikor az éj eljön, ismét csak hétköznapi dolgokról beszélek
Mikor új emberekkel találkozok egy kicsit izgatott leszek
De mikor a hazafelé vezető úton járok megállok, s ismét rád gondolok
Egy nap, mikor szenvedésünk csak egy emlék lesz, meg kéne kérdeznem, "hogy vagy"?
Azok a dolgok, mikről beszélgettünk, az éjeken, mikor kezed fogtam...
Néha felidézem őket, miközben az ősz közeledtét jelző zajokat figyelem.
A mi történetünk is egy a sok szakítás közül?
Úgy végeztük, mint bármelyik másik szakítással végződő történet?
Ma jobban emlékszem az első találkozásunkra, mint annekelőtte
Még ha már túl késő is.
Noel ~ Too Late [늦은 얘기들]
Zenét hallgatok, míg a Napot felhők takarják el
Az ősz érkeztének zajait figyelve, rád gondolok
Muszáj volt elhagynom téged? Megbántam, de már túl késő.
Nem tehetek semmit.
Yoon Do Hyun ~ Sound of the Rain [빗소리]
Az őszi eső hangját hallgatom,
A csendesen hulló cseppeket
Az ilyen napokon a te hangod is hallom, a hangot, mely melegen szólított meg.
Olyan érzésem van, hogy kinn állsz az esőverte ablakom előtt, a utcai lámpás alatt
Kinyitom az emlékeim másik oldalához vezető ajtót, s kirohanok, hogy találkozhassak veled
Ahogy hullanak a cseppek
Eláztatják a szívemet is
A bennem szunnyadó emlékek szirmot bontanak, akár a puha felhők
Míg esik, rád gondolok.
Szerettél esernyő nélkül sétálni
De most, érted rohannék, ha ismét eláznál.
Ahogy hullanak a cseppek
Eláztatják a szívemet is
A bennem szunnyadó emlékek szirmot bontanak, akár a puha felhők
Ahogy hullanak a cseppek
Eláztatják a szívemet is
A bennem szunnyadó emlékek szirmot bontanak, akár a puha felhők
Míg esik, rád gondolok.
Yoon Do Hyun ~ Sound of the Rain [빗소리]
Az őszi eső hangját hallgatom,
A csendesen hulló cseppeket
Az ilyen napokon a te hangod is hallom, a hangot, mely melegen szólított meg.
TTS ~ EYES [Holler]
Ugyan kedvesem, a tekinteted azt üzeni, hogy nem tudsz róla...
Ugyan kedvesem, a kezeid azt üzenik,hogy nem izgatottak...
Anélkül, hogy bárki tudná, eltakartam magam egy fátyollal
De most, nyisd ki a kapukat, s vigyél magaddal!
Egy rejtélyes titok, egy érinthetetlen terület
Csak neked fogom megmutatni, nézz rám!
(Csak a te szemeidnek...)
Titokban, anélkül, hogy bárki tudna róla
Beszélj hozzám a szemeiden keresztül
Csak a te szemeidnek, csak a te szemeidnek
Mindenem meg fogom mutatni
Oh figyelj kedves, úgy teszel, mintha nem hallanál
Oh, soha de soha, úgy teszel, mintha nem érdekelnélek
Anélkül, hogy bárki tudná, csak neked engedem meg, hogy eltüntesd a varázst mely rajtam ül, s magaddal vigyél
A csábító testem, a fényáradat,mit csak te látsz
Nézz vissza még egyszer
Kövessük a csillagokat
Érintsük meg a felemelkedő Hold reszkető érzését
A tekintetem megtelt veled
A forró kezeiddel szoríts magadhoz
Titokban, anélkül, hogy bárki tudná
Beszélj hozzám, a szemeiden keresztül
Csak a te szemeidnek...
Mindenem meg fogom mutatni
TTS ~ EYES [Holler]
Ugyan kedvesem, a tekinteted azt üzeni, hogy nem tudsz róla...
Ugyan kedvesem, a kezeid azt üzenik,hogy nem izgatottak...
Anélkül, hogy bárki tudná, eltakartam magam egy fátyollal
De most, nyisd ki a kapukat, s vigyél magaddal!
TTS ~ Only U [Holler]
A lágy hangod cseng a fülemben
Mindegy, hogy a szemeim csukva vagy nyitva vannak, csak téged látlak
Ahogy tekintetünk találkozik, a forró ölelésedben tartasz
Adj még egy csókot, csak még egyet, suttogj a fülembe!
Mosolyra fakaszt a mosolyod
Elfeledteted az összes félelmem
Levegőhöz juttatsz
Te vagy minden, amit kerestem
Képes vagy megvédeni?
Abban pillanatban, mikor veled vagyok, érzem a szerelmed, még akkor is ha a múlt félelmei előtörnek
El fogom mondani, hogy a szívem csak érted dobog
Érted, érted, csak érted
Még ha mellettem is ülsz, hiányzol
A szívem még jobban szeret, mint én magam,tudtad ezt?
Még több időt szeretnék veled tölteni
Kérlek csak még egy napot légy velem, csak még egy napot, ne engedj el!
A szemeim csak téged látnak, az ajkaim csak téged szólítanak, csak rád várok.
(Mondd el most) Érezni akarom az édes illatod
(Ölelj most) A szívembe szeretnélek vésni
(Mutasd meg most) Még ha ebben a pillanatban nincs is olyan, hogy öröklét, a szerelmem csak a tiéd
Még ha a múlt elfedett fájdalmai vissza is térnek, maradj mellettem
Te vagy minden, amit kerestem
Képes vagy megvédeni?
Abban pillanatban, mikor veled vagyok, érzem a szerelmed, még akkor is ha a múlt félelmei előtörnek
El fogom mondani, hogy a szívem csak érted dobog
Érted, érted, csak érted
TTS ~ Only U [Holler]
A lágy hangod cseng a fülemben
Mindegy, hogy a szemeim csukva vagy nyitva vannak, csak téged látlak
Ahogy tekintetünk találkozik, a forró ölelésedben tartasz
Adj még egy csókot, csak még egyet, suttogj a fülembe!
TTS ~ Stay [Holler]
A szél dallama darabokra hullik a kék ég alatt
Az óceán annyira tiszta, hogy látom a lábaimat
Mikor rád pillantok, úgy érzem ez egy álom, oly szédítő
Egy meglepetés csókot lehelsz az arcomra, s elmosolyodok
Mikor a meteorhullást figyeltük, az izgatott hangod elragadó volt
Most megmutatom az igazi tűzijátékot, most azonnal
(Maradj) itt a napfényben (maradj) játszunk a hullámok közt
(Maradj) itt, a paradicsomban, hol megállt az idő
(Maradj) A reszkető tekinteted (maradj) mutatja a növekvő szerelmed
(Maradj) maradj mellettem, pont így.
A gyönyörű táj, melyet úgy szeretsz
Az együtt nézett nyári tűzijátékok
Ha csak erre gondolok, boldoggá válok, a szívem majd kiugrik a helyéről
Bárhová is, induljunk! Bármerre,ahová a szívünk vezet!
Annyira izgatott voltál a zápor miatt, mely megáldotta az ifjúságunkat
Felemeljük a napszemüvegünket és boldogan kiáltunk fel
A pillanatok melyekről álmodtunk gyönyörűek
(Maradj) ragyogó napsugár (maradj) mindegy egyes ragyogó pillanatot
(Maradj) megőrzök a szívemben
(Maradj) a ragyogó napsütés
(Maradj) a holdfény
(Maradj) akár egy örökké tartó ígéret
(Maradj) a reszkető tekinteted
(Maradj) a növekvő tekinteted
(Maradj) maradj mellettem, pont ahogy most
TTS ~ Stay [Holler]
A szél dallama darabokra hullik a kék ég alatt
Az óceán annyira tiszta, hogy látom a lábaimat
Mikor rád pillantok, úgy érzem ez egy álom, oly szédítő
Egy meglepetés csókot lehelsz az arcomra, s elmosolyodok
TTS ~ Adrenalin [아드레날린] | [Holler]
Mi ez az érzés?
Én vagyok az egyetlen, aki nem érti?
Egy teljesen új világ kapujában állok,
A szívem megtréfál, ez egy illúzió, melyet Cupidónak hívnak
S bár nincs olyan, hogy örökkévalóság,
De a szemeim bedőlnek ennek a csapdának
(A szemeim) csak téged látnak
(A lélegzetem) felgyorsul
(A testem) nem hallgat a szívemre
Zuhanok, egyre jobban megszeretlek
Azért vagy különleges, mert te vagy számomra az adrenalin
Oh kedvesem, egyre jobban magadhoz láncolsz,
Várj, csak téged látlak!
Titokzatos vagy, te vagy az adrenalin számomra
Annyira jó érzés, hogy nem tudom megállítani, függővé váltam
Zuhanok, egyre jobban beléd szeretek
Adrenalin, adrenalin
Te vagy a fénysugár, a szemeim mintha távcsővé váltak volna, csak téged látnak
A többi srácot észre sem veszem, te pedig egyre nagyobbra nősz
Mint Newton almája, a gravitáció titkos teóriája
Egyre jobban magadhoz láncolsz, a világom körülötted forog
Akarlak (úgy érzem, becsaptak)
Semmi sem fog változni, ez tényleg komoly
Az érzéseimnek itt kéne véget érniük, hisz mikor kinyitom a szemem, talán egy új holnapra ébredek
Te csak a képzeletem szüleménye vagy, kit én magam hoztam létre
De ebben a percben, csak te létezel
Még ha a Nap eltűnik, s az éj el is érkezik
Adrenalin, adrenalin, adrenalin
TTS ~ Adrenalin [아드레날린] | [Holler]
Mi ez az érzés?
Én vagyok az egyetlen, aki nem érti?
Egy teljesen új világ kapujában állok,
A szívem megtréfál, ez egy illúzió, melyet Cupidónak hívnak
S bár nincs olyan, hogy örökkévalóság,
De a szemeim bedőlnek ennek a csapdának
Teen Top ~ Missing [쉽지않아] | [ÉXITO]
Még erősebbnek kell lenned, hisz te vagy a csillagom
Ahogy rád gondolok, megbánás s vágyakozás ébred fel bennem
Nem akartam mondani semmit,
Hisz úgy tűnt akkor is boldogulni fogsz, ha elhagysz engem
Az arcod és a szavaid megváltoztak
Szörnyű nő vagy, de én is szörnyű férfi vagyok
Egy iszonyatos kapcsolatban éltünk a kezdetektől fogva
Megszállottak voltunk s korlátoztuk egymást
Olyan szavakat mondtunk, miket nem gondoltunk komolyan, s még miután sorra halmoztuk a veszekedéseinket, hittük, hogy szerettük egymást
Ezzel vigasztaltuk önmagunkat
Folyton a szokásaimat próbáltam javítani, de továbbra is sötét tekintettel figyeltél
Gyere vissza!
Nem tudlak elfelejteni, nem olyan könnyű, mint amilyennek hangzik.
Megőrültem, kedvesem, megőrültem
Te is így sírsz, ahogy én?
Te is azt a dalt hallgatod, amit szoktunk?
Nem könnyű, nem könnyű.
Te hogy vagy?
Minden megváltozott miután elmetél,
Elképzelem hogy élhetsz nélkülem, s ettől csak még jobban megőrülök
A sebeink egyre mélyebbek s mélyebbek lesznek...
Felfigyeltünk egymás legkisebb hibáira is, mégis próbáltuk megkeresni a másikban rejlő jót, de csapdába estünk.
Az égen egy felhő sem úszik, az idő tökéletes.
Minden változatlan, csak te hiányzol
Ez a valóság, szakítottunk.
Gyere vissza!
Nem tudlak elfelejteni, nem olyan könnyű, mint amilyennek hangzik.
Megőrültem, kedvesem, megőrültem
Te is így sírsz, ahogy én?
Te is azt a dalt hallgatod, amit szoktunk?
Nem könnyű, nem könnyű.
Te hogy vagy?
Minden egyes nap változok
Most úgy látom, még azok a napok is csodásak voltak, mikor veszekedtünk.
Jó volt.
Gyere vissza!
Nem tudlak elfelejteni, nem olyan könnyű, mint amilyennek hangzik.
Megőrültem, kedvesem, megőrültem
Te is így sírsz, ahogy én?
Te is azt a dalt hallgatod, amit szoktunk?
Nem könnyű, nem könnyű.
Te hogy vagy?
Teen Top ~ Missing [쉽지않아] | [ÉXITO]
Még erősebbnek kell lenned, hisz te vagy a csillagom
Ahogy rád gondolok, megbánás s vágyakozás ébred fel bennem
Nem akartam mondani semmit,
Hisz úgy tűnt akkor is boldogulni fogsz, ha elhagysz engem
Az arcod és a szavaid megváltoztak
Teen Top ~ Love U [ÉXITO]
Te vagy a szerelmem
Veled lenni, olyan, mint egy álom
Félek, hogy fel fogok ébredni
Ez az utolsó amit szeretnék
Bárcsak megállhatna az idő
Tudom, hogy az önző tőlem, de annyira boldog vagyok...
Mit tehetnék?
Szeretlek
Tudom, hogy nehéz, de szeretlek
Szeretlek, s tudom hogy a szerelem nehéz, de igen, szeretlek
Élőnek érzem magam
Azért élek, mert szeretlek,
Mert mosolyra fakasztasz, minden napom csodálatos
Kérlek mondd, hogy nem én vagyok furcsa,
Bármikor meglátlak, úgy mosolygok mint egy bolond
Bárcsak megállhatna az idő
Tudom, hogy az önző tőlem, de annyira boldog vagyok...
Mit tehetnék?
Szeretlek
Tudom, hogy nehéz, de szeretlek
Szeretlek, s tudom hogy a szerelem nehéz, de igen, szeretlek
Szeretlek, szeretni foglak
Neked csak szorosan kell fognod a kezem
Megteszed?
Szeretlek
Tudom, hogy nehéz, de szeretlek
Szeretlek, s tudom hogy a szerelem nehéz, de igen, szeretlek
Teen Top ~ Love U [ÉXITO]
Te vagy a szerelmem
Veled lenni, olyan, mint egy álom
Félek, hogy fel fogok ébredni
Ez az utolsó amit szeretnék
Bárcsak megállhatna az idő
Tudom, hogy az önző tőlem, de annyira boldog vagyok...
Mit tehetnék?
Teen Top ~ Remote Control [리모컨] | [EXITO]
Igen kedvesem, ma is csinos vagy
Igazából, valamit mondanom kellene
Valamit szeretnék adni neked.
De ez nem olyasmi, amit láthatsz,
Nem olyasmi, amit hallhatsz
Csak mi tudjuk használni...
Már tudod, igaz? igen, igen
Megteszem, meg fogok tenni mindent
Bármit megteszek, amit akarsz, amit kérsz!
Csak szólíts, kedvesem
Megteszem, meg fogok tenni mindent
Bármit megteszek, amit akarsz, amit kérsz!
Csak szólíts, kedvesem
Csak szólíts bármikor
Hajnali ötkor, mikor egyedül sétálsz az éjszakában
Ha magaddal küzdesz, vagy ha támaszra van szükséged
Rendben van, rendben
Megteszem, meg fogok tenni mindent
Bármit megteszek, amit akarsz, amit kérsz!
Csak szólíts, kedvesem
Megteszem, meg fogok tenni mindent
Bármit megteszek, amit akarsz, amit kérsz!
Csak szólíts, kedvesem
Próbállak mosolyra fakasztani, de nem viccelek
Mindig azon gondolkodok, hogy tehetném jobbá az életed
Igen, egész nap rád gondolok
Nem fogom eltitkolni, ígérem, te leszel számomra az első
Megteszem, meg fogok tenni mindent
Bármit megteszek, amit akarsz, amit kérsz!
Csak szólíts, kedvesem
Megteszem, meg fogok tenni mindent
Bármit megteszek, amit akarsz, amit kérsz!
Csak szólíts, kedvesem
Teen Top ~ Remote Control [리모컨] | [EXITO]
Igen kedvesem, ma is csinos vagy
Igazából, valamit mondanom kellene
Valamit szeretnék adni neked.
De ez nem olyasmi, amit láthatsz,
Nem olyasmi, amit hallhatsz
Csak mi tudjuk használni...
Már tudod, igaz? igen, igen
Teen Top ~ Love is... [지독하다] | [ÉXITO]
A szerelem kegyetlen....
Ez volt a mi saját tündérmesénk, oly gyönyörű
De már nem láthatlak újra.
A szerelem kegyetlen...
Azt hittem örökké fog tartani, de a sors s ezek a hosszan tartó érzések
Miatt még mindig emlékszem rád, kedvesem
A dal szól a rádióban, mit annyit hallgattunk,
S mikor a kedvenc részed következik, megdermedek egy pillanatra.
Az a tipikus dolog , amit a műsorvezető fűz a dalhoz, csak még jobban elszomorít.
Így hát kikapcsolom a rádiót, s piszkálni kezdett a telefonom...
De nem vagyok elég bátor.
A dolgok, mint ahogy ugrattalak
Vagy egyedül lenni a sikátorban, ahol együtt szoktunk sétálni.
Emlékszem rád, ki már nem vagy velem.
A szerelem kegyetlen....
Ez volt a mi saját tündérmesénk, oly gyönyörű
De már nem láthatlak újra.
A szerelem kegyetlen...
Azt hittem örökké fog tartani, de a sors s ezek a hosszan tartó érzések
Miatt még mindig emlékszem rád, kedvesem
Oh kedvesem, minden nap iszonyú hosszú nélküled
Mindegy mennyi idő telik el, nem tudok túllépni rajtad, a közös emlékeinken.
Ezek már a múlt részei, s gyűlölöm ezt az érzést
Bár az éj hosszú, imádkozom, hogy légy boldog
Remélem, találkozol egy jobb emberrel
Remélem, el fogsz feledni, s boldog leszel.
Nem tudom szavakkal kifejezni amit érzek
A karjaimban szeretnélek tartani, még egyszer
Miért nem felelsz? Miért hagytál el?
A szívem egyre csalódottabb lesz, ahogy még mindig tisztán látom az arcod magam előtt.
De a kép amit a tükörben látok, annyira szánalmas
A szerelem kegyetlen....
Ez volt a mi saját tündérmesénk, oly gyönyörű
De már nem láthatlak újra.
A szerelem kegyetlen...
Azt hittem örökké fog tartani, de a sors s ezek a hosszan tartó érzések
Miatt még mindig emlékszem rád, kedvesem
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Sziasztok! Ahogy láthattátok, az utóbbi pár napban (ismét) nem fértetek hozzá a yt. csatornám videóihoz, se a blogomhoz. Erre egy ismerősöm...
-
Sziasztok! :) Mielőtt belekezdenék a bejegyzésbe, elmondanám, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni. Ha érzékenyen érint titeket ... -
Az ölelésem megóvott téged... Az enyém, kit mindenki eldobott. Szerelem... Nem látom a sötét alagút végét... Én is félek. Mint si...
-
Miért utálom a BTS-t? Ez nagyon érdekes kérdés, amit már vagy százszor felvetettek nekem. Eddig nem igazán óhajtottam válaszolni, de m...
